A Népszabadság március 10-i számában jelent meg Ötvös Zoltán A Nagyfőnök figyel téged! című írása. A munkahelyi internetezésről szól. Arról, hogy egyesek munkaidejükben naphosszat pornóoldalakat nézegetnek, másoknak meg még a levelezésé is szigorúan ellenőrzik. A téma unalmas, rengetegszer megírták már - ennél jobban is -, Ötvös semmi újat nem tudott hozzátenni.

Szóba sem hoznám az egészet, de a források használata miatt szükségesnek érzem írni róla. Ötvös forrása egy közelebbről meg nem nevezett, "több mint 300 amerikai vállalatot érintő felmérés", az Index, az Origo és a Washington Post "közelmúltbeli" írásai és Ormos Zoltán "internetjogász" szóbeli közlései. Semmi közelebbi, ellenőrizhető.

Nem értem, hogy a Népszabadság újságírója miért mandinerből (az amerikai forrásra hivatkozó Index alapján) dolgozza fel a témát. Miért nem kutatja fel legalább az eredeti cikket, tanulmányt? Ennél csak az a kínosabb, amikor Ötvös több éves, valójában nem is a témába vágó hazai példát (a magánblogjában tett megjegyzéséért kirúgott újságíró) rángat elő. Egyébként is szánalmas ez az állandó körülírás. Miért kell az "egyik kiadóról" írni, miért nem lehet pontosan megnevezni, hol és kivel történ meg az eset? (Jellemző, hogy a vezető amerikai lapokban megjelent történetekben névvel, arcukat vállalva jelenik meg a kirúgott internetező, a blogjában egyenruhában való pózolásért lapátra tett stewardess, addig nálunk természetesek elfogadottak az effajta, óvatoskodó körülírások.

Maga az internet veszélyeivel való riogatás ma már szinte önálló, klasszikus műfajnak számít. Ezen belül megkülönböztethető a 1) kirúgták, mert pornót/pedofil oldalakat nézett 2) lebukott a blogjával 3) randioldalon összeismerkedett a férjével/feleségével/anyósával... 4) két kattintással bombareceptek, nemzetbiztonsági adatok stb. érhetők el a weben.

Az efféle cikkekre nyilván igény van, hiszen önigazolást találnak benne mindazok, akik még nem használják az internetet. A kirúgott internetezők, meg a leveleket kukkoló nagyfőnök történetének rendszeres felfrissítése mellett jó lenne a lényegről is írni. Arról, hogy az internethasználat ugyanúgy a cégkultúra része, mint az telefon-, vagy a gépkocsihasználat. Nem azon kell sopánkodni, hogy egyesek pornóoldalakat néznek munkaidőben, hanem azon kell elgondolkodni, milyen az a munkahely, milyenek a főnökök ott, ahol ez csak hónapok után derül ki, Ez persze nem a Tudomány / Technika rovat asztala.