Hol vannak a tények? |
Civil újságírás |
6 hozzászólás
"Itt most a komoly újságírásról van szó. Nem foglalkozom az újságírás bulvárnak nevezett elhajlásával, ahol a tények aránya gyakran elhanyagolható." - írtad a bejegyzésben.
Úgy gondolom, h ez egy dilettáns megállapítás volt a részedről. A sajtóperek világában szerintem egy lap sem engedheti meg magának, h légből kapott információkat közöljön, mert ez súlyos milliókba kerülhet a szerkesztőségnek. A tálalás más.
Sajnálom, h szakmai blog ellenére nem foglalkozol a bulvárlapokkal, pedig példányszámban túltesznek a szeriőzökön. Különösen izgalmas most a helyzet, amikor a Napi Ász után 2 évvel a Bors és a Blikk is DVD melléklettel jelentkezett, újabb versenyt indítva el ezzel a lappiacon. Vajon az a Napi Ász végét jelenti?
Pockos: Hiába fontos valami, a sajtó számára akkor igazán fontos, ha azonnal számokká (olvasók, hirdetők) konvertálható. Amíg a média az információk egyedüli közvetítője, addig nincs alternatíva, az internet, az alternatív hírforrások megjelenése óta viszont van. A "hivatalos" média vagy becsapja magát, és úgy működik, mint korábban, a hírmonopólium idejében, vagy alkalmazkodik az új helyzethez. Doc Sears írását olvasva nagyjából ez jutott az eszembe. (Egyébként másoknak is ajánlom, hogy kövessék a példádat és olvassák el az eredeti írást.)
A story = történet, a fact(s) = tény(ek), a cikk = article v. item. Doc Sears eredeti szövegében jobban érhetőek a dolgok és a problémák, mint "interpretálásodban". Az újságíró feladata, hogy jól (érdekesen, érdeklődést felkeltve) tálalja a "story"-t, a tények viszont körítés nélkül is tények maradnak. "Ha tényekre vagyok kiváncsi, akkor lexikonokat, wikipédiát bújok, nem pedig újságot olvasok." - az én olvasatomban valami ilyesmiről ír Don Sears.
Az újságíró sztem nem cikket ír, hanem kéziratot. Ha már "Itt most a komoly újságírásról van szó". Hah!
Nemcsak az újságírók hazudnak, hanem a moderátorok is! :o)
Korábban az emberek azt gondolták, hogy a szovjet blokkban a hivatalos hirközlöszervek hazudnak, ezzel szemben nyugaton pedig igazat mondanak.
Az európai értelmiség ráébredtek arra, hogy a médiavilág ugyan úgy megvásárolható, mint a krumpli meg a karalábé. Az újságirók megrendelésre dolgoznak. Az aktuálisan fizetö eszme alaklmazottai, bérrabszolgái. Ahol a függetlenségük elkezdödik ott a föállásu keresö tevékenységük fejezödik be.
Az értelniség, az igényes értelmiség egyre inkább a civil-,crowdsourcing stb. irányába nyit. Ezzel kezdetét veszi a XXI. században a bértollnokok alkonya, de ezzel együtt a polgárok totális megfigyelése is.
Köszöntünk új, szabad világ!
Bodó Kirchsteuer Attila