A napokban mesélte X., hogy a "szerkesztője" visszaadta a hazai médiával foglalkozó anyagát, mert az "nem téma".
Nem egyedi esetről van szó. Jól emlékszem, hogy az újságíróiskolában is az egyik legfontosabb szabályként tanították nekünk ezt. Akkor úgy gondoltam, hogy természetes szakmai szolidaritásról van szó: "Én sem piszkállak téged - te sem szólsz bele az én dolgaimba." Ma inkább egyezményes hazugságnak tartom az efféle paktumot.

Ki foglalkozzon a média helyzetével, ki elemezze szakszerűen a "szomszéd" kiadványt, a konkurens szerkesztőség munkáját, ha nem azok, akik a legközelebbről, a legalaposabban ismerik azt? Miközben büszkén hirdetjük, hogy a média a "harmadik hatalmi ág", ami képes ellenőrizni a politikát és a gazdaságot, miért akarjuk éppen a médiát kivonni ez alól az ellenőrzés alól?

Ki kellene kiterjeszteni a másoktól gyakran követelt átláthatóságot a médiára is. Romenesko blogjában rendszeresen felbukkannak a különböző szerkesztőségek belső feljegyzései. Romenesko blogja persze szakmai kiadvány, de a "nagy" lapok szerkesztői is szívesen csemegéznek innen. Lehet, hogy egyes médiavezérek nem szeretik Romeneskot, de nem tudok róla, hogy bárki is perelte, vagy fenyegette volna.

A Media Guardian nem kevesek által olvasott blog, hanem a legolvasottabb brit online lap melléklete. Keresője a "Telegraph" névre az imént 7506 találatot adott. A Media Guardian állandóan figyeli, elemzi, értékeli legnagyobb vetélytársa tevékenységét. (Természetesen közben a Telegraph is árgus szemekkel figyeli, mit művel a Guardian.)

Mikor alakulhatott ki nálunk az "egymással nem foglalkozunk" szabály? Talán még a szocializmusban, amikor még az APO dolga volt a sajtó bírálata?
Vagy abból adódik ez a diszkréció, hogy olyan a hazai média, mint egy zsúfolt strand: Mindenkinek átlóg valamije a szomszéd törülközőjére...
És persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nálunk a média a politika hűséges csatlósa. Én gyalázom a te politikusodat, te anyázod az én politikusomat... Hol férne ebbe bele a szakmai kontroll?