Röviden: Nehezen. És persze megint nem a hazai helyzetről van szó, hiszen nálunk előbb a politika hitelét kellene helyreállítani, leválasztani a médiát a pártokról (és viszont), azután lehetne kérdezni...

A Poynter Online aktuális vezető anyaga arról szól, miképpen próbálja erősíteni hitelességét a Spokesman-Review. A lapot mifelénk kevesen olvassák, de ez Washington állam egyik legnagyobb lapja - elég elavult megjelenésű, tartalmában viszont igen ambiciózus online kiadással.

A Spokesman olyasmivel próbálkozik, mint ami a vendéglátásban a látványkonyha. Nem valahol hátul, a vendégektől jól elzárt konyhában kotyvasztanak, hanem próbálnak minél nyíltabban, átláthatóbban működni.

  • A "Transparent Newsroom (Átlátható szerkesztőség) program keretében a lap egy sereg "rendes" és egy videoblogot működtet, nyilvános helyeken (például a városi könyvtárban) tart nyilvános, kihelyezett szerkesztőségi értekezletet, találkozókat szervez, ahol a közönséggel a lap új etikai kódexét vitatják meg.

  • Steven A. Smith szerkesztő 2005. óta nyomja napi frissítésű blogját, aminek már a címe is sokat elárul: News is conversation (A újság párbeszéd)

  • A Daily Briefing blog a szerkesztőségi értekezletekről, a napi anyagok sorsáról számol be.

  • Ask the Editor - A lap munkatársai a szerkesztői döntésekkel, a lap munkájával kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. (Az átláthatóság elvének eléggé ellentmond, hogy csak e-mailben lehet kérdéseket feltenni,

  • News Diary - Gary Graham vezető szerkesztő egyes hírek hátterét és az ezekhez kapcsolódó szerkesztői munkát elemzi.

  • Live Webcast - A szerkesztőségi értekezletek élő közvetítése napi két alkalommal.(A korábban már megénekelt szerkesztőségi "kukkolós" kezdeményezésekkel szemben a Spokesman értekezlete vágások nélkül látható.) Az értekezletek egyébként is nyitottak, bárki az utcáról is beülhet rájuk.
Tulajdonképpen logikus, hogy a szerkesztőségeknek nem kellene elzárkózni, elbújni azok elől, akiknek a lapot (műsort, hírportált) készítik. Nehéz azonban elképzelni, hogy az egyre szigorúbb takarékosság, a komoly leépítések mellett hogyan lehet megteremteni ezt a nyilvánosságot? Kik élnek vele? (Feltételezem, hogy ugyanazok, akiknek van idejük beülni az önkormányzat nyilvános üléseire és eljárni a politikusok lakossági fórumaira is.)

Az igazság az, hogy amikor étterembe megyek nem a látványkonyha, vagy a hagyományos, zárt konyha a legfontosabb kiválasztási kritérium. Inkább a korábbi tapasztalatok, az ételek és az italok választéka minősége, a kiszolgálás színvonala, a barátok, ismerősök ajánlásai (és persze az "árfekvés") döntenek. Miért lenne ez máshogy a lapokkal?