A tavalyi év egyik szakmai szenzációja volt a Telegraph print és online szerkesztőségének összegyúrása és a többplatformos, multimédiás, mosó-vasaló csodaszerkesztőség felállítása. Miközben a világ négy sarkából érkező szakmai delegációk az új képződményt csodálták, én azon tűnődtem, hogy tudták a korábban a nyomtatott lapkészítésben dolgozókat ilyen gyorsan átképezni. Egyre inkább az az érzésem, hogy sehogy. (A szaksajtóban megjelent beszámolók szerint minden emberre 1 óra tréning jutott. Ennyi idő legfeljebb arra elég, hogy egy pszichológus felmérje az átalakulás sújtotta dolgozó lelki állapotát.)

Ha átéltél már ilyesmit, akkor tudod, hogy a Nagy Átalakítási Projektek számos ponton léket kaphatnak. Ha legfelül születik a döntés, akkor az valahogy nagyon nehezen jut le a "végekre". (Nemzetközi - "multi" - cégeknél már a "régiókba" érve elakadhat a dolog.) Általában már az igazgatóságban is vannak ellenérdekeltek, de szinte egészen biztos, hogy a középvezetés egy jelentős része ellenérdekelt a változásokban, nem érti az egészet, vagy csak fél bármilyen változástól. Ilyenkor nem nehéz elképzelni, mi jut le az Egyszerű Dolgozó szintjére. (Ha bárkinek is politikai példák jutnának az eszébe, az csak a véletlen műve.)

(A másik irány sem egyszerűbb: A legtöbb nagy cégnél - vagyis a nagy médiacégeknél is - pártolják az "alulról jövő innovációt". Elvileg. A gyakorlatban kevés helyen fordul elő, hogy az alulról érkező kezdeményezések változatlan formában beépüljenek a vállalati stratégiába.)

A leírtakat tovább bonyolítja, a változások tulajdonosváltással, felvásárlással, cégek egyesülésével - világ proletárjai - járnak együtt. (Ha átéltél már ilyet, tudod miről van szó, ha nem, akkor addig jó, amíg nem tudod.) A termékszerkezet, a cégstruktúra, a munkafolyamatok gyorsan átalakíthatók (papíron), a cégkultúra átalakítása viszont ennél sokkal nehezebb, bonyolultabb.

Mindez most Steve Outing cikkéről jutott az eszembe, ami (részben) arról szól, hogy az átalakuló szerkesztőségekben a szervezeti, munkaköri, infrastrukturális változások messze megelőzik a szerkesztőségi kultúra átalakulását. Nincsenek csodák!