A napokban a Harvard Business Review IdeaCast sorozatában Marshall Goldsmith vezetői tanácsadó (business coaching) guruval hallgattam egy beszélgetést (Goldsmith blogot is vezet, de annyira átütő előadó, hogy hallgatva még sokkal élvezetesebb a mondanivalója.)

A beszélgetés (természetesen) a vezetői értékekről szólt. Goldsmith egy felmérés kapcsán arról beszélt, hogy ezek többsége hosszú ideje változatlan, és úgy tűnik, hogy a jövőben sem változik. Ami új dolog, az a globális gondolkodás, a kulturális sokszínűség befogadásának  képessége, és a kellő fogékonyság a technológiák iránt (technological savvy - mondja az angol.) A korszerű vezetőnek nem kell szakértőnek lennie az új technológiákban, de meg kell értenie, hogyan befolyásolják azok az általa irányított cég alaptevékenységét. Kell konyítani a technikai dolgokhoz annyira, hogy képes legyen felvenni megfelelő szakemebereket és kellőképpen kompetensnek kell lennie ahhoz, hogy elnavigálja a rábízott céget, intézményt, vagy részleget az "új világban."

Hogy mi köze ennek a médiához? Nagyon is sok. A hazai médiában számos olyan vezetővel találkozhatsz, aki nem tudja használni a számítógépet, a digitális eszközöktől való rettegését az egész digitális kultúra "elvi" elutasításával kompenzálja. Ismersz olyan médiavezért, akihez a titkárnő viszi be a kinyomtatott bejövő e-maileket? Gondolod, hogy egy ilyen vezető azért nem érinti maga a klaviatúrát, mert éppen a világmédia digitális ütőerén tartja az ujját?

Hogyan várhatod egy digitálisan analfabéta, vagy akár egy félanalfabéta (az emailig és az Index behívásáig eljutó, de ott megrekedt) főszerkesztőtől, hogy a digitális világra is kiterjedő stratégiát dolgozzon ki, bátorítsa a szerkesztőségen belül innovációt és megvívjon a sokszor fafejű tulajdonosokkal?

Persze az is lehet, hogy a médiára nem érvényesek az üzleti élet szabályai. A kinevezésekkor továbbra is a "megbízhatósági szempontok" a legfontosabbak, ezek pedig nem feltétlenül esnek egybe holmi harvardi felmérések eredményeivel.