Korábbi duzzogásommal felhagyva úgy másfél hónapja elhatároztam, hogy megint Twitterelek egy kicsit. Leginkább arra voltam kíváncsi, mit is zabálnak ennyire a Twitteren  kedvenc külhoni újságíró bloggereim. Azt ugyanis, hogy a hazai Twitterezők mit szeretnek az egyértelmű: a langymeleget, a bennfentességet, az "én is bent vagyok" érzését. (Eszembe sem jut ezért megszólni érte őket, jó az ilyesmi, így működött a mi blogterecskénk  - nem a Blogtérről, hanem a hazai mini-blogoszféráról van szó -  is 4-5 évvel ezelőtt.) A hazai Twitter-tér lényegében nem sokban különbözik chat szolgáltatásoktól, talán találóbb név lenne rá a Chatter.

Első nekifutásra feliratkoztam Jay Rosen, Jemima Kiss, Ryan Sholin, Jaff Jarvis, Paul Bradshaw és még vagy egy tucatnyi újságíró Tweetjére....hogy azután gyorsan le is iratkozzak a feléről (túl gyakran, túl sokat írtak). A másik felét pedig ritkán olvasom. Miért is követném a Twitteren ezeket az újságírókat, mikor rendszeresen olvasom a blogbejegyzéseiket, a linkajánlóikat?

Azt hiszem, a Twitter akkor kezd igazán érdekes lenni, amikor elszakad eredeti rendeltetéséről. (Emlékeztetőül: Az ős-twitterezés arról szólt, hogy megírd, mit is csinálsz éppen.) Ahogy az eredetileg leginkább személyes naplónak használt blogok is idővel újabb és újabb területeken bizonyultak használhatónak, úgy születnek a Twitter-hasznosítására is egyre újabb ötletek.

A Motrinmoms és a 1 kalóriás grafikák körüli botrány (hogy csak az elmúlt néhány hét eseményeit említsem) megmutatták, hogy a Twitter viszonylag kis energiával, gyorsan, nagyon nagy hullámokat képes felkorbácsolni. Sajátos módon nem a B2C (üzlet > közönség) kommunikációban, hanem éppen a fordított irányban bizonyult igazán hatékonynak.

Az előbb akadtam a themediaisdying (a média haldoklik) Twitter csatornára. A themediaisdying tulajdonképpen a paidContent sűrítménye. Ha csak azt akarod tudni, kit, hányat, mikor, honnan, de nem vagy kíváncsi, hogy miért, akkor érdemes követned ezt a csatornát.

Rengeteg ember számára okoz gondot az információs túlterhelés. Ők nem egy újabb locsi-fecsi csatornára vágynak, hanem olyan hírforrásra, ahol nagyon szikár formában tudhatják meg, amit tudniuk kell. Talán erre is jó a Twitter. Most már csak olyan hírszolgáltatók kellenek, akik képesek 140 karakternyi, hatékony híreket kiadni. Lehet, hogy kár volt szélnek ereszteni a Westel Presst?