Valamikor bő tíz éve nagy szenzáció volt, amikor az iNTerRNeTTo "felfedezte" a online fórumot. (Az "idősebbek" még emlékezhetnek rá, hogy az IDG-től való válás és az Index alapítása idején éppen a fórum tulajdonjoga körül folyt a legnagyobb csetepaté.)

A fórum szemléleti áttörést jelentett, hiszen először jelentek meg komolyabb "visszirányú" vélemények a korábban egyirányú médiában. (Az olvasói levelek más kategóriába tartoznak, hiszen ezeket valamennyi szerkesztőségben erősen szűrik és szerkesztik.) Egyeseket biztosan ez az olvasókkal való szorosabb kapcsolat lelkesített, de az a gyanúm, hogy a legtöbb kiadványt inkább a gyorsan pörgő számlálók motiválták, amikor fórumot nyitottak. Fórum pedig hamarosan lett mindenütt. (A fórumnyitást meghatározó stratégia ugyanaz volt, mint később az influenzajárvány sebességével terjedő "szavazógép" esetében is: "Az Indexnek is van, akkor nekünk is kell", illetve "ártani nem árt, akkor miért ne csináljam?")

Hamar kiderült, hogy a fórumokkal alapvetően bajok vannak: Vagy panganak az ürességtől, ami kínos, vagy túl nagy a forgalom, akkor meg komoly "erőforrásokat" kell(ene) bevetni a moderálásra. Az is hamar kiderült, hogy a fórumok nem nyújtanak igazi visszajelzést az újságíróknak, illetve nem kerülnek közelebb az olvasók a szerkesztőséghez - egyszerűen azért, mert a szerzőknek, szerkesztőknek nincs idejük arra, hogy naponta több óra hosszat a fórumokat bújják.

Ahogy elkezdődött a komolyabb, üzleti célokra is alkalmas forgalommérés, csökkent a fórumok vonzereje. (Kevés olyan elszánt hirdető, aki kifejezetten egy jó kis zűrös politikai fórumban szeretne megjelenni.)

A fórum-divat szépen lecsengett. Maradt néhány erős fórum, néhányan erősen szakosodott hely, számos vegetáló fórumocska, akiknek meg elegük lett az egészből - például a hvg.hu, vagy az FN.hu - szép csendesen bezárták a boltot.

Miközben minálunk az online lapok még a fórumokban hittek, az amerikai online médiában (aztán onnan elterjedve másutt is) elszabadult a hozzászólás-őrület. A két terület látszólag rokon, a cikkekhez való közvetlen hozzászólás azonban egy (fél) lépéssel közelebb viszi az olvasót a szerkesztőséghez. A cikk alatt való közvetlen megjelenés szinte a szerkesztett tartalom részévé teszi az "egykori olvasókat", diadalmassá teszi az UGC (olvasók kreálta tartalom) bevonásának híveit és mérhetetlen undorral tölti el a konzervatívabb szerkesztőket.

A cikkek közvetlen kommentálása persze válasz a blogvilág (vagy általában, a szerkesztőségeken kívüli média) gyors, sok médiavezér számára ijesztő felfutására. Ráadásul nem is rossz válasz: A szerkesztőségi anyagba integrált blogok (háziblogok) mellett ez az egyik leghatékonyabb módszer arra, hogy a hagyományos média egy kis friss energiát vegyen át a blogoszférától.

Ott, ahol engedélyezik a cikkekhez való hozzászólást megint a két, korábban megismert problémával szembesülnek: 1) Igazi beszélgetés csak akkor alakulhat ki, ha abban a cikk szerzője is részt vesz. Azt viszont nem lehet várni, hogy ezt szabadidejében, magánszorgalomból tegye. A hozzászólásokra való reagálást tehát be kell építeni a normális napi munkamenetbe. (Nyilván ennyivel csökkenteni kell az egyéb feladatokat.) 2) A hozzászólásokat megfelelő mederben kell tartani, vagyis valóban moderálni kell a beszélgetést, nem pedig csak egyszerűen cenzúrázni a hozzászólásokat.

Jól látható, hogy a kívülről jött vélemények kezelésének stratégiája az, ami ma a leginkább megkülönbözteti egyik kiadványt a másiktól.
A két véglet, a hozzászólás elől elzárkózók és a hozzászólásokat minden moderálás nélkül engedők között már eddig is rengeteg megoldás született. A hagyományos, "gyomlálásos" módszer nagyobb forgalom esetén rendkívül munkaigényes, ráadásul a gyakorlat azt bizonyítja, hogy gyomlálandó hozzászólásoka a gyomlálás sebességének négyzetéve szaporodnak.

Bár egyesek nagyon bíznak benne, a tisztán gépi megoldások, a szoftveres szűrések még nem igazán jók. Miközben számos ártatlan kifejezést félreértenek, az elszántabbak könnyen kicselezik őket. Egyes szerkesztőségek a moderálás kihelyezésével próbálkoznak, ami ugyan (viszonylag) költségtakarékos megoldás lehet, ellenzői szerint viszont éppen a lényegtől, a közönséggel való szorosabb kapcsolattól fosztja meg a szerkesztőséget.

A legújabb moderálási trend nem a büntetésen, hanem a pozitív megerősítésen alapul. A NYTimes.com nemrég bevezetett hozzászólási rendszerében a többi hozzászóló, illetve a szerkesztők is véleményezhetnek 1-1 hozzászólást. Az új stratégia részeként díjazzák azokat a hozzászólókat, akik vállalják valódi nevüket. (Mellesleg a Times-nál 11 tagú- hamarosan tovább bővülő - modera-szerkesztőség ápolgatja a hozzászólásokat.) Hasonló - talán még nem teljesen kidolgozott - stratégiát folytat a BusinessWeek.com, amikor felajánlja, hogy kiteszi a "jó hozzászólók" fotóját. (Információim szerint egyelőre nincs tömeges érdeklődés a lehetőség iránt.)

Itthon még nagyobb a zavarodottság. Miközben az Index saját blogjaiban minimális a kontroll, a "hozzászólások" többsége valamilyne off-topic csata , az "igazi" cikkeket továbbra sem lehet kommentálni.

Előre megfontolt módon nem engedélyezi a közvetlen hozzászólásokat a Hírszerző sem. (Itt is arra szoktak hivatkozni, hogy "ott a fórum, ha valakinek véleménye van". Természetesen az egyik nem pótolja a másikat.

"Természetesen" nem lehet hozzászólni a frissen átalakított FigyelőNeten sem.

A hvg.hu-n - főbérlőm - egyes cikkekhez lehet hozzászólást írni, másokhoz nem. A kiválasztás mikéntje ismeretlen.

A legsajátosabban talán az Origo járt el. Átalakításakor ugyan "elfeledkeztek" a hozzászólások lehetővé tételétől, nemsokkal később viszont megjelent a Blogter hozzászólás-interfésze. Nem tudom, hogy ez igazi kihelyezés-e, nem derül ki, ki végzi a moderálást, de itt is az Origo fórumának moderálási szabályai az érvényesek.

Szerintem a nagyobb forgalmú kiadványoknál komoly lehetőség rejlik a hozzászólásokban, de ennek kiaknázásához személetváltásra van szükség. Az újságíróknak fel kell adniuk megmondóemberi pozíciójukat és végre szóba kell állniuk olvasóikkal. A kiadóknak be kell látniuk, hogy az olvasók generálta tartalom nem ingyen kapott massza, amivel ki lehet tölteni felületeket, hanem olyan alapanyag, amivel még dolgozni kell. Csak az olvasói vélemények valódi integrálása révén válhat valami érdekes, hasznos a most még a legtöbb helyen csak divatból megjelentetett hozzászólásokból.