Úgy tudom, még a Manager Magazin egykori, az etikus újságírói magatartásról nem csak beszélő, de azt gyakorló vezetői, Mong Attila és Vajda Éva kezdeményezték az egészet. Arra gondoltak, nem etikus dolog ajándékot elfogadni azoktól, akikről írnak. (Hol jót, hol rosszat.) Logikus gondolat, meglepő, hogy korábban ez az összeférhetetlenség senkit sem zavart. Nagyon.

Mongék, majd a hozzájuk csatlakozók (Origo, Figyelő,  Pesti Est,  Kreatív és még néhány kisebb szerkesztőség) azt találták ki, hogy a repiajándékokat összegyűjtik, egy közös bulin elárverezik, a befolyt pénzt meg odaadják a rászorulóknak. (Idén a Menhely Alapítványnak.) Szép, jó, hasznos elképzelés.

Az árverésből tavaly szűk fél millió forint folyt be. Ha 150 újságíró dobta be ajándékát a közösbe, 3000 Ft/ajándék körüli ár jön ki. Egy könyv, egy üveg bor, vagy egy naptár ára.

Vajon csak ilyen piti ártatlan apróságokkal próbálják "megvesztegetni" az újságírókat? (Ennyire olcsók az újságírók?)
A drágább holmik - köztük a külföldi "szakmai" utak - nem kerültek a kalapba?
Esetleg voltak drágább holmik is, de a filléres ajándékok miatt ez az átlag jött ki?
Többet érnek az árverezésre vitt dolgok, de az újságírók szegények, nem verték fel az árakat,nem tudtak többet fizetni?
Vajon a többi, az árveréshez nem csatlakozó szerkesztőség szerint összeegyeztethető az elfogulatlan újságírás és az ajándékok elfogadása? (Vagy ők mind mostohagyermekek, akik nem kapnak semmit karácsonyra / erkölcsi szilárdságukat ismerve nem is próbálkoznak velük a cégek?)

Nekem egyébként szimpatikusak azok a cégek is, amelyek az ajándékok és a karácsonyi pofavizit-buli helyett csak egy lapot küldenek, amiben közlik, hogy melyik alapítványnak utalták a pénzt.