A hülyeség határtalan. (Ez persze már régóta nem újdonság.)

A Pepsi Max kalóriamentes üdítőjéhez a düsseldorfi BBDO ügynökség készített néhány közepesen bárgyú "kreatívot" (reklámosul így nevezik a grafikát). A három darabból álló sorozat egy kövér Kalóriát (!) ábrázolt, aki annyira magányos (a nevezett üdítőitalban ugyanis mindössze 1 van), hogy öngyilkos akar lenni. (A három képen három különböző módon.) A képek valamelyik életmódmagazinban jelentek meg, mindössze két alkalommal.

A kampány annyira felháborította a Los Angelesben élő Christine Lu-t, hogy a Twitteren kampányt indított a PepsoCo ellen. Lu arra hivatkozott, hogy  közeli környezetében is előfordult öngyilkosság, ezért mélyen érinti, súlyosan sérti ez a kampány. Meg egyébként is közelednek az ünnepek, ilyenkor súlyos lelki állapotba kerülhetnek a magányos emberek, nem szabadna az öngyilkossággal viccelni.

Lu mindössze 24 órán át folytatta ellenkampányát, máris felbukkant (természetesen a Twitteren) Huw Gilbert, a PepsiCo senior kommunikációs menedzsere , minden magyarázkodás helyett bocsánatot kért mindenkitől és bejelentette, hogy kampányukban nem használják többet az öngyilkos kalóriákat.

Többszörösen is tanulságos történet.

Először is, nézzük az érzékenységet: Vajon Christine Lu érzékenységét miért éppen ez a bugyuta reklám bántotta? Miért nem az zavarja, hogy a PepsiCo már megint valami egészségtelen szart akar rátukmálni? Miért nem a nőket, kutyákat, vasutasokat lealacsonyító helyzetben ábrázoló reklámok ellen tiltakozik? (Ezt már kérdeztem a Motrin botrány kapcsán is.) Vajon miért nem az 1 kalória (0%-os kamat stb.) irritálja?

Másodszor: Hogyan tudott Lu kampánya ráijeszteni a PepsiCo-ra? Christine Lu nem tartozik a webes marketing-celebritások közé. (Pontosabban: Korábban nem tartozott közéjük.) A LinkedIn-en (vagyis a szakmai közösségi hálón ) mindössze 54 ismerőse van. A Twitteren ugyan  4883 követője van, de vajon mennyien csatlakoztak hozzá a nagy médiavisszhang hatásár? Ezek szerint 1-2 ezer ember elég egy multi megfutamításához?? (Örülhetnek ott, Amerikában, hogy nem náluk működik a Homár!)

Harmadszor: Lu is több, mint 4000 embert követ, intenzíven levelezik olyan véleményvezérekkel, mint Loic Le Meur, Guy Kawasaki, vagy Robert Scoble - egyelőre egyoldalúan. 3 kalória legyőzése után már ő is webes közösségi celebritásnak számít? A 15 perces hírnév után itt a 150 csiripes hírnév.

Negyedszer: A PepsiCo jól jött ki a dologból. Gyorsan és a megfelelő helyen oltotta a tüzet. A veszteség minimális - 3 rosszul sikerül kalória - minimális, a nyereség, a pozitív médiavisszhang érzékelhető. (Ennyi pozitív sajtómegjelenést kicsiholni sok pénzbe kerül.) Az esetből tanulhatna néhány hazai webes válságkommunikátor is.

Ötödször: Christen Lu akciója és a belőle kinövő publikációk - köztük ez a bejegyzés is - nagyságrendekkel nagyobb nyilvánosságot biztosított a kifogásolt grafikáknak, mint az eredeti magazinos  megjelenés.

Utószó: Én már csak azon aggódok, nehogy Christine Lu és támogatói tudtára jusson, hogy Kovács Kati év(tized)eken át énekelt egy Öngyilkos káposzta című dalt (szövegíró: S.Nagy István).

"Így hát a káposzta
indul a lábosba
unja az életét
mert nincsen benne semmi jó
és ez volt bosszantó"

Ha nem ismernéd, szívesen elfütyülöm.