December elején az American Press Institute 50 sajtó-főmufti részvételével zártkörű meghívásos fejtörést rendezett a "merre a kiút" témában. Sok mindenre nem jöhettek rá, mert még az előre meghirdetett sajtótájékoztatót is lemondták.

Steve Outing az Editor & Publisherben így saját javaslataival rukkolt elő. Bár - ahogy már többször is említettem, -  a "mentsük meg a sajtót" cikkekből továbbra is bőséges a felhozatal, ezekben az írásokban általában ugyanazok a gondolatok ismétlődnek. Outing dolgozatában felbukkan néhány új elem, illetve újfajta megfogalmazás, ezért mindenképpen érdemes foglalkozni vele. (Hosszú bejegyzés, ezért szokásosan rövidítem, sűrítem, kommentálom.)

1. Digital First

Ez azt jelenti, hogy felesleges a friss híreket visszatartani a papírkiadás számára és az online megjelenést átengedni az Indexnek, vagy a .........(ide a sértődés elkerülése érdekében mindenki beírhatja azt, amit akar.)

2. A print és az online szerkesztés integrációja

Ha jártál már Angliában tapasztalhattad, hogy a legtöbb mosdóba külön hideg és meleg csapból folyik a víz. Amikor évtizedekkel ezelőtt néhány nagy szállodában kegyesen "keverő csaptelepet" szereltek fel, kiderült, hogy a közösnek tűnő kifolyót belül két részre (hideg-meleg) osztották.
Sok helyen így integrálják a szerkesztőségeket is.

Nálunk az elmúlt évben történt ez-az (Világgazdaság, Népszabadság), de egyik helyen sem volt olyan erős az online szerkesztőség, hogy komolyan "megfertőzhesse" a (korábban) nyomtatott lapot készítő kollégákat. Az "integráció" tehát leginkább csak azt jelentette, hogy a printes vezetőség kezébe került (marad) a gyeplő, miközben a korábbi online "partizánok" viszonylagos önállósága is megszűnt.

3. Nyomtatott lapok: Felesleges a fiatalokra vadászni

Az "olvasásra szoktatási mozgalmak" értelmetlenségéről már többször is írtam. Be kell látni, hogy megváltoztak a médiafogyasztási szokások, a fiatalokat máshol, máshogyan lehet elérni. Okosabb lenne, ha az újságok a hűséges (általában "idősebb") közönségük jobb kiszolgálására koncentrálnának.

4. A fiatalok hajkurászása helyett a lojális olvasókat kellene a web - a saját kiadás felé - terelni.

Itthon továbbra is komoly vívmánynak számít, hogy a legtöbb napi- és hetilapon valahol (néha eléggé eldugva) megjelenik a kiadvány webhelyének címe. Az, hogy egy cikkben, vagy annak végén online hivatkozás legyen, hogy egy lapban felhívják a figyelmet a csak online olvasható cikkekre ritkaság. A printesek fejedelmi gesztusnak tartják minden négyzetcentiméter (milliméter?) átengedését.

5. Újságmentes napok beiktatása

(Erről persze az egyszeri zsidó jut az eszembe, aki abból élt, hogy szombaton zárva tartotta a boltját.)
Egyre több lap hagyja ki a hétfői számot. (Általában nem kár érte.) Esetleg a csütörtökit is.
(Gyerekkorom jut az eszembe, amikor heti 2 nap nem volt tévéadás. Túléltük.)
A legtöbb lap valamilyen alternatív megoldással (Fizetős pdf, fizetős flash) tölti ki a hézagokat.

6. Online: A hír fogalmának kiterjesztése

Persze, a micro-hírekről (Twitter stb.) van szó. Van, amikor gyors 140 karakter többet ér, mint egy hosszú cikk.
Elképedve figyelem, milyen gyorsan terjed Amerikában (is) a Twitter.
Nálunk egyelőre még fellélegezhetnek a kiadók: idehaza a microblogolás még csak egy vékony réteg játékszere.

7. Közösségszervező góré

A legtöbb kiadónál létezik a terjsztési igazgató (vagy valami hasonló) funkció. Az online kiadásnál egy hasonlóan erős közösségi média igazgatóra lenne szükség. Az indok egyszerű: Az olvasók egy része nem megy a kiadványhoz, az online újságot kell tehát oda vinni, ahol az olvasók vannak. Ezek a helyek persze nagyon gyorsan változnak, fejlődnek, átalakulnak. Ezt nem csak követni kell, hanem a közösséggel való kapcsolatot a stratégia részévé kell tenni.

Jók és fontosak Steve Outing tanácsai, de attól tartok, hogy megfogadásuk legfeljebb csak lassíthatja a hanyatlást. A válságból nem a régi modell javítgatására, hanem egy új média-modell kialakítására lenne szükség. Hogy milyenre és hogy ezt akadályozza, vagy éppen serkenti a világgazdasági válság, azt sajnos nem tudom. Erről tanácskozhatnának a fejesek legközelebbi (szigorúan zártkörű) összeröffenésükön.