(Frissítés a bejegyzés végén)
A médiatörténet majd valamikor 2008.októberére teszi az információmegosztás új módjának hazai megjelenését. Azt, amikor a  magyar internetezők krémje (ú.n. geek közösség) felfedezte, hogy a Google Reader nem csak RSS-olvasónak, de linkmegosztónak is kiválóan használható.

Hogy a be nem avatottak (beavatatlanok, kevésbé beavatottak) is érthessék:

A Google már hosszabb ideje működteti Google Reader szolgáltatását, aminek segítségével könnyen, egyszerűen követhetők a gyakran frissülő hírforrások (híroldalak, blogok). A Google Reader (és más RSS olvasók) segítségével gyorsan és egyszerűen futható át rengeteg hírforrás. (Az én Google Reader oldalamon nagyjából 300 hírforrás szerepel. Ha ezeket hagyományos módszerekkel, az oldalakat egyenként megnyitva kellene átnéznem, csak ez a művelet  naponta 20-40 percembe kerülne.)

Ha az ember a  Google Readerben felbukkanó információk között valami érdekeset talál (és nem irigy), nyilván szívesen megosztaná ismerőseivel. Megtehető ez valamilyen hagyományos linkmegosztó segítségével de miért is ne történhetne ez közvetlenül a Google Readeren keresztül? Erre a Google Reader fejlesztői is rájöttek és kitalálták a megosztás funkciót, amihez ráadásul megjegyzéseket is lehet fűzni. (Egyes, a blogolásba és mások blogbejegyzéseinek kommentálásába már belefáradt webmunkások rögvest az online információmegosztás jövőjét fedezték fel a Google Readerben.)

Az utóbbi napok friss fejleménye, hogy Bártházi András egy olyan egyszerű megoldást talát ki, aminek segítségével saját baráti körödön kívülre is kiterjesztheted Google Reader megosztásaidat. (Szerintem inkább a célzottak körének szűkítése, nem pedig bővítése lenne kívánatos, de erről majd később...) Ezt követően a  kitűnő Mitörtént.hu szolgáltatást is jegyző, anonimitását egyelőre szigorúan őrző Ismeretlen Programozó kirukkolt a TurulMeme.com oldallal, ami - cseles módon - téma szerint csoportosítja a Google Reader segítségével megosztott információkat.

Követhető a dolog? Adott a (szinte) végtelen információtenger, ahonnan a saját Google Reader hálóval mindenki kifogja a maga halait. Ezek után a megosztás funkció segítségével kialakul egy nagy, de meglehetősen átláthatatlan halpiac, ahol végül a TurulMeme segítségével halfajták szerint végre sikerül osztályozni az árut.

Az elv szép, mindez működne is, ha mindenki olyasfajta halakra halászna, mint én. A halpiac azonban egyre inkább valami zsibvásárra kezd hasonlítani. A nemes halakat alíg lehet megtalálni a sok ócska bakancs és lyukas lavór között. Vagy egy másik metaforával élve (imádom a metaforákat!) Google Reader megosztott linkjei révén egy, az "igazinál" kisebb, de néha viharos, máskor meg zavaros beltenger jön létre. Kisebb víz, kevesebb hal. Miért is jobb nekem itt halászni?

Nem tagadom, érdekes, ügyes dolog, jó játék az egyéni szűrés megosztásának a szűrése, csak egyelőre nem látom, hogy mire is való.

Frissítés:  A bejegyzés kinn virít a TurulMeme oldal második helyén:)