Erős disszonancia: Az online újságírással foglalkozó weboldalakon, blogokon (blogokban?) naponta olvasom, mennyire forradalmi és nélkülözhetetlen a Twitter, közben - ahogy már többször is megírtam - képtelen vagyok rájönni, miért is kéne szeretnem.

Szeretek beszélgetni, de nem szeretek csetelni. Csak akkor írok SMS-t, ha valakinek üzenek valamit, szakmai modanivalóm általában nem csak a 140, de az 1400 karaktert is jóval meghaladja. (Összefoglalva: Korszerűtlen vagyok.)

Mivel úgy gondolta, mégis tudnom kell róla, mi folyik a Twitteren, néhány hónapja újra feliratkoztam (korábban, első csalódásom után gyorsan harakiriztem), azután nem sokat foglalkoztam az egésszel.. Azóta, anélkül, hogy egyetlen szót is írtam volna oda, sorra iratkoznak fel a "követők", akik figyelik (nem létező) megszólalásaimat. (Ezúton is köszönöm a bizalmat.)

Most, korábbi döntésemet (részben) felülvizsgálva úgy döntöttem, hogy újabb próbát teszek: Kiteszek a Twitter oldalamra (www.twitter.com/pollner ) olyan, kalandozásaim során talált linkeket, amik fontosak ugyan, de alaposabb feldolgozásukra a Médiablogon nincs időm. (Az oldal nyitott, nem kell hozzá regisztrálni, követőként csatlakozni.) Várom a visszajelzéseket. Itt, vagy ott.