10-12 éve még - a szolgáltatók árpolitikája mellett -  a webes tartalomhiány volt a hazai internet fejlődésének a legkomolyabb akadálya. (Az árból ugyan nehezen engedtek, viszont több internetszolgáltató is saját tartalomgyártásba kezdett. Így született az azóta elhalt DataNet Online, az Elender Online, vagy az azóta is prosperáló Origo.

A várt élénkítés csak részben sikerült, még évekkel később is nagyítóval kellett keresni a weben a magyar nyelvű tartalmat.

Tegnap "kutyázás" közben szóba elegyedtem egy nénivel, aki említette, hogy iskolába járatja a kutyáját. Mivel az én ebem is neveletlen, megkérdeztem, hova járnak. Miután az "arra, nem messze, az erdő után" eligazítás nem elégített ki, a néni pillanatnyi habozás nélkül pontosított: Kutyakiképző-pont-kom.

Ühüm. Az egyik, hogy ma már a kültelki kutyaiskolának is van honlapja - az más kérdés, hogy milyen - a másik, hogy a kisnyugdíjas kutyabarát néni, aki szabadidejét nem a monitor előtt tölti a legnagyobb természetességgel párosítja a kutyaiskolát a honlap címével.

Azért mielőtt szétszakadnánk a hazai internet-kultúra magas szintjétől, érdemes ránézni az Ausztrál kormány egyik kiadványára.

A webhely nem más, mit a National Public Toilet Map vagyis a nemzeti nyilvánosvécé-térkép.
"Beszarás" - írnám, ha nem ez lett volna egy minapi bejegyzésem végszava. Most inkább csak elmélázok azon, vajon mennyi évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy ne lepődjek meg egy ilyen online szolgáltatáson?