Idén sok online lapnál kerül a stratégia középpontjába a videó. Csak be kell szerezni egy olcsó kamerát, aztán készülhetnek a videók, amik majd rekordlátogatottságot hoznak a lapnak.

Hiába mondta azonban egykoron Lenin, hogy a mozgókép a legalkalmasabb eszköz a széles néptömegek mozgósítására, idővel kiderült, hogy nem teljesen mindegy, mi is mozog azon a képen. Egy ideig az "olvasók" a tartalmától függetlenül szívesen fogadták az online lapokon megjelenő videókat, azonban mára megkopott az újdonság varázsa.

Most, a következő fejlődési szinten leginkább az olyan videók számíthatnak sikerre, amik valóban mozgóképben megragadható eseményről ("akció") szólnak, vagy amik egy újabb oldalról világítják meg a híreket eseményeket, esetleg új nézőpontot (pl. civil média) jelenítenek meg. A különböző kiadványok többféle megoldással próbálkoznak. Egyesek abban hisznek, hogy minden újságíró kezébe egy kamerát nyomnak. Mások a civil tudósítókra esküsznek. Megint mások úgy gondolják, hogy legjobb a videózást egy erre szakosodott, külső csapatra bízni. Nincs egyetlen igazság: Mindgyeik módszerrel születtek már jó eredmények...és rosszak is.

Ami most a hírvideókkal végbemegy nem teljesen egyedi folyamat. Korábban valami hasonló ment végbe a webes grafikákkal és a Flash animációkkal is. Végül ezek is csak ott váltak életképessé, ahol be tudtak épülni a tartami stratégiába.

A weben rengeteg mítosz terjed arról, hogy valaki fél óra alatt készített egy ügyes videót, feltette a YouTube-ra és néhány hét alatt milliós közönséget begyűjtve világhírű lett. Ilyesmit hallva egy szerkesztő méltán gondolhatja, hogy elég néhány érdekes anyagot gyártaniuk, aztán a szájpropaganda hatására úgyis elterjed, kiadványuk forgalma pedig óriásira nő. Az igazság azonban az, hogy sok az olyan anyag, ami vírusvideónak látszik, valójában azonban nagyon is profi stáb tudatos munkájának az eredménye.

Azért nem kell elkeseredni!