RSS Egyes cinikus kibicek azt állítják, hogy a kerekasztal abban különbözik az az előadástól, hogy az utóbbinak legalább a címével illik tisztában lenni. (Mármint az előadónak.) Ez persze nem így van, a legtöbb kerekasztalos is tisztában van a beszélgetés címével. (A tartalommal már nem mindig, de ez már egy másik, messzire vezető kérdéskörbe tartozik.)
Én a "Paranoidok és újságíró-terroristák" című beszélgetésben veszek részt, amiből egyesek arra következtethetnek, hogy paranoiás, terrorista vagy esetleg újságíró vagyok, de ez nyilván felszínes és téves gondolat. A beszélgetés témája (szerintem) az, miért vált a korábbinál is sebezhetőbbé, manipulálhatóbbá, férevezethetőbbé a sajtó. (Naná, hogy az internet miatt!)
Ilyenkor minden évben kiújul a vita arról. hogy
- miről is szól az Internet Hungary?
- ki a célcsoport?
- az "ingyenpogácsán" és a smúzoláson túl van-e bármi értelme?
Korábban többször is meglehetősen kritikusan írtam az IH-ról. Lehet, hogy tévedtem. Az IH (és a hasonló rendezvények) metaforája nem a szakkönyv, vagy a szakmai folyóirat, hanem a web. Nem azért van a rengeteg előadás, beszélgetés és bemutató, hogy azokat végig ülve bárki is okosabb, tájékozottabb legyen. Az "analóg" világ lineáris tartalomfogyasztása helyett mintavételezni kell. Mintha a weben lennél. Belefülelsz egy előadásba, beszélgetsz két ismerőssel (közben úgyis kihallatszik a teremből valami), beleszagolsz egy vitába, közben leöltöd a leveleidet. Ha elfogadod ezt a közelítést könnyen rájössz, hogy sok előadásban nem annak tartalma, hanem maga az előadó, annak a konferenciaprotokollban elfoglalt helye az üzenet. ("The speaker is the message."- mondaná Marshall McLuhan, de nem mondja, mert már régen meghalt és ezért nem járhat konferenciákra.)
Azért persze a hagyományos konferenciaélmények kedvelőinek is tartogat ezt-azt a rendezvény. Nekik azt ajánlom, hogy böngésszék szorgalmasan a programot, akik pedig a ki kicsoda jellegű információkra buknak, olvasgassák a előadók listáját !
