J. bácsi örök poénja volt, hogy reggelente megnézi kedvenc lapjában, szerepel-e a halálozási rovatban. (Egyébként meglepően sok ember hódol annak a morbid szokásnak, hogy ismerősök után nézelődik ugyanitt.) Valamilyen hasonló szerepet játszott az a honlap, ami 2000. után a bedőlt "dotcom" vállalkozásokat listázta. (Sajnos a címére már nem emlékszem - ha valaki az eszembe juttatná, megköszönném.) Akkoriban sok cégvezető kezdte úgy a napját, hogy megnézze, legközelebbi partnerei közül ki került fel a honlapra...
Ezek persze számunkra mind időben, mind a témát illetően távoli dolgok. Sokkal közelibb a megszűnő, vagy haldokló magazinokkal foglalkozó
Magazine Death Pool.
A magát igen tapintatosan csak Rettentő Kaszásnak (Grim Reaper) tituláló szerző igen bennfentesen tűnik. (Feltehetően többen vannak, de az egyszerűség kedvéért maradjunk a virtuális egyesszámnál.) A bennfentesség azonban nem jelent különösebb együttérzést. A Kaszás szerint a magazinok sorsa elkerülhetetlen, ezért nem morzsol el egyetlen könnycseppet sem a szeme sarkában, amikor egy-egy újabb kiadvány csatlakozik a Nagy Égi Kiadóhoz.
A Grim Reaper véleménye nem az a fajta óvatos, mindent szépen becsomagoló észosztás, amit a többi tanácsadóktól megszokhattunk. Néha talán túlzó, gyakran sokkoló, de mindenképpen figyelni kell rá. Jellemző, hogy nemrég Jon Fine, a BusinessWeek.com médiabloggere is
hozzá fordult, hogy megkérdezze, vajon hogyan hat az egyre inkább elhatalmasodó pénzügyi válság a médiaiparra. A válasz: tragikusan. A bedőlt Lehman és a hasonló cégek ugyan nem szoktak újságokban hirdetni, ugyanakkor szoros szimbiózisban éltek olyan pénzintézetekkel, amik intenzíven jelen voltak a pénzügyi-üzleti magazinokban. A súlyos helyzetben levő pénzintézetek a közeljövőben bizonyára egymás után mondják majd le hirdetéseiket. A pénzügyi és üzleti lapokat súlyos csapásként érinti majd ezeknek a hirdetéseknek a hiánya, de a nehéz helyzetben bizonyára visszafogottabban hirdetnek az egyes magazinokat korábban annyira kedvelő luxusmárkák is. (A rövid email-váltás valahol itt állt meg, de félő, hogy a válság sokkal mélyebbre hatol, neház helyzetbe kerülő iparág fogja vissza hirdetéseit.)
A dotkom váságból emlékezhetünk rá, hogy annak hatása nem állt meg az érintett vállalatok küszöbénél. Maga a válság ténye (illetve azzal intenzíven foglalkozó média) pánikreakciót váltott ki még a válság által nem érintett cégeknél is. Ez a pánikreakció pedig legtöbbször a marketingbüdzsé azonnali, drasztikus csökkentésében nyilvánul meg.
A Magazin Death Pool az elmúlt hónapokban számos halálközeli állapotban levő magazinról számolt be. Számukra néhány meghatározó hirdető kivonulása a biztos halált jelenti.
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
good blog,thanks for your sharing,it is so good for me,if you can sharing more and more blog to others,we will love you forever.
Ez jó poénnak tűnik, de azért a Death Pool listájából kiderül, hogy itt főként a kilecvenes évek niche magazinjainak elbizonytalanodásáról van szó: magazin bélyeggyűjtő tiniknek - no jó, ilyen nincs, de anno elég volt megtalálni egy jól körülírható kis piacot, hobbiközösséget, korosztályt, és csinálni nekik egy lapot. ezt a szerepet azonban az interneten sokkal jobban kiszolgálják már a szakblogok.(a sok Kids és Home and Garden féle magazinoknak tehát tényleg lőttek, ahogy a kilencvenes évek boomjának is).
ugyanakkor én azt látom, hogy a valóban nagy súlyú, és a színvonalat őrző, irodalmi igényességű és szépirodalmat is közlő magazinok (pl. Atlantic Monthly, The New Yorker, Harpers, vagy akár a most sokat bukó Rolling Stone is) reneszánsz előtt állnak. ez persze csak jóslat és megérzés, és mint ilyen, érvelni tudok mellette, de statisztikákat nem tudnék citálni... ami a Newsweeket és Time-ot illeti, talán rájöttek, hogy fölösleges két tökugyanolyan hírmagazint csinálni (olykor annyira egy rugóra járnak, mintha összebeszéltek volna), a US News pedig már régóta agonizál, legalábbis emlékeim szerint.
Az egyik például a fuckedcompany.com volt, amely azonban ma már maga sem él (elnézést a vulgaritásért, nem lehetett kikerülni).
Egyébként velük játszott el a Techcrunck egy április elsejei tréfát, amiről még lehet olvasni: http://www.techcrunch.com/2007/03/31/techcrunch-has-acquired-fuckedcompanycom/