Hónapokkal ezelőtt olvastam arról, hogy az Egyesült Államokban egyre népszerűbbek azok az emlékoldalak. Ezeken a rokonok,  ismerősök búcsúzhatnak elhunyt szeretteiktől. Első pillantásra elég morbidnak tűnt a dolog,. de azután beláttam, hogy tévedtem. Jó, ha van egy olyan hely, ahol az emberek elmondhatják (leírhatják), amik beléjük szorult, amit nyilvánosan (hagyományos nyilvánosság előtt) talán eszükbe sem jutna elmondani. Talán könnyít valamit bánatukon, ha láthatják, hogy nincsenek egyedül, elolvashatják mások üzeneteit, "találkozhatnak" olyan emberekkel, akiket talán soha nem is ismertek de most mégis valami közös van az életükben: a gyász.

Nem tudom, itthon eddig létezett-e ilyen oldal. Most - spontán módon - keletkezett egy: Albert Györgyi blogján.  Maga a blog csak néhány hónapig működött, másfél tucat bejegyzés, néha kevesebb, néha több hozzászólással. Az utolsó bejegyzés egy évvel ezelőtt született.

Most, az újságíró halála után hirtelen feléledt a blog, pontosabban a blogon működő üzenőfal. Itt írják ki magukból érzéseiket azok a rajongók, akik úgy érzik, meg kell szólalniuk. Igény tehát van, várom mikor jelenik meg az első online gyász-szolgáltató...

(Egy beszélgetésben éppen tegnap merül fel: Mi lesz halottak online közösségi profiloldalaival?)