Évek óta dolgozom egy nagyon tehetséges, kreatív grafikus csapattal. Mindenkori munkahelyeimnek, megbízóimnak készítettek már logót, névjegyet, cégismertető brosúrát, hírlevelet díszcsomagolást, plakátot – valamennyi munkájukat nagyon szerettük. Jó lett volna weboldalakat is terveztetni velük, de néhány próbálkozás után kiderült, hogy nem képesek a webre transzponálni azt a szellemiséget, amitől  "print" munkáik olyan jók.

A másik oldalról közelítve, különböző webes projektekhez tervezőt keresve gyakran szembesülök a problémával, hogy a „webdizájnerek” ügyesen kezelik a Photoshopot és más programokat, látványos felületeket képesek előállítani, de az apróbb részleteknél érződik a „vizuális anyanyelv” ismeretének a hiánya. Mi a megoldás? A hagyományos képzettséggel rendelkező grafikusok „beavatása”, vagy az autodidakta web-mágusok utólagos beiskolázása?

Leginkább én is csak kérdezni tudok, ezért nagyon megörültem, amikor Khoi Vinh – tudod, ő a  nytimeimes.com  művészeti vezetője – Substraction blogjában a témával kapcoslatos bejegyzést találtam.

Vinh első lépésben a HTML, CSS, XHTML (semmiképpen sem a Flash) megértését, elsajátítását javasolja, hiszen leginkább ezek határozzák meg a weben megjelenő grafika lehetőségeit.  Azután következik az igazán nagy lépés: Annak megértése, elfogadása, hogy egy olyan közegben kell dolgozni, ami alapvetően különbözik a „print” világtól. Enélkül lehetetlen átigazolni a digitális médiába. Különösen fontos megérteni, hogy a nyomtatott világtól eltérően a weben a tervezés nem egyfajta narratívák megvalósítását szolgáló eszköz, sokkal inkább olyan módszer, ami  bizonyos viselkedések megvalósulását teszi lehetővé.

A hagyományos grafikából érkező emberek gyakran úgy tekintenek a webre, mint a print-alapú tervezési gyakorlat ellen irányuló fenyegetésre.  A használhatósági, célszerűségi szempontokat figyelmen kívül hagyva makacsul ragaszkodnak a nyomtatott világból hozott megszokásaikhoz (pl. rögzített betűtípusok, betűméretek) és abban reménykednek, hogy idővel megváltoznak a felhasználók és a weben is a régi világban megszokott módon „fogyasztják” majd a tartalmat.

Sok grafikus frusztrálttá válik, amikor rájön, hogy a web csekély lehetőséget biztosít csak a vizuális virtuozitás számára. Őszintén szólva a web nem igazán jó eszköz az erős tipográfiai, illusztrációs, vagy fotográfiai képességek megmutatására.

Az online munka sokkal inkább az apró részletekről szól, amik azután egy nagyobb, összetett platformba épülnek be. A lehetőségekhez képest itt sokkal erősebbek a kényszerek, ezek megértése, kicselezése, álcázása olyan speciális odafigyelést igényel. Ez a legtöbb ember számára nagyon unalmas dolognak tűnik. Csak az igazán elkötelezettek tudják, hogy nem az.

Ha teheted, feltétlenül olvasd el Khoi Vinh eredeti bejegyzését és az ahhoz írott hozzászólásokat is!