Szeretem, amikor a szakértők egymásnak esnek.
Jon Fine, a BusinessWeek média-szakírója szerint   hónapokon belül várható, hogy valamelyik vezető amerikai lap végleg, megszűnteti a nyomtatott lapja kiadását.  A már régebb óta jósolt kétszámjegyű bevételcsökkenés bekövetkezett, a 2006-os év katasztrofálisnak bizonyult és semmi sem mutat arra, hogy 2007-es jobb lenne.  Ezen túl még a növekvő energiaárak is betesznek a gyártásnak és a terjesztésnek.

Fine a szerint a bezárásra a  legesélyesebb a már régebb óta komoly veszteségeket termelő San Francisco Chronicle. A lap mesterséges életben tartása helyett jobb lenne, ha jelenlegi erős pozícióját, kitűnő szerkesztőségét az online üzlet hosszú távú fejlesztésére koncentrálni.

Első olvasásra ez így logikus is tűnt. Vin Crosbie, a napilapipar egyik legelismertebb szakértője szerint viszont tévedéseken alapul az egész. Ha a heti 1 millió (!) dollár veszteséget termelő SF Chronicle megszűntetné a nyomtatott lap kiadását, költségei  50-60 százalékát megtakarítaná.  Crosbie szerint azonban ott van bibi, hogy a kiadó bevételeinek csupán 5-10 százaléka származik az internetről.  (Crosbie nyilván nem ismeri az egyszeri zsidó történetét, aki abból él, hogy szombaton zárva tartja veszteséget termelő boltját.)

Crosbie meg van róla győződve, hogy  minden olyan médiavezér és médiaszakértő tévedésben él, aki azt hiszi, hogy a nyomtatott lap tartalma egy kis videó és podcasting hozzáadásával a weben vonzóvá tehető. A szomorú igazság azonban az, hogy a lapok olvasottsága már 30 éve csökken és az olvasók fele már az internet megjelenése előtt elillant. Számos kutatás bizonyítja, hogy az olvasók nem az internet miatt pártolnak el a lapoktól, hanem azért, mert érdekli őket az ott kínált "áru". . Ugyanennek a tartalomnak egy más platformon való kínálgatása tehát nyilván nem megoldás. De nem segít a hang, vagy a mozgókép hozzáadása sem, hiszen a rádióhallgatók és a tévénézők száma is folyamatosan csökken.

Crosbie tehát azt állítja, hogy a  média nem olyan tartalmat szállít, amire az emberek kíváncsiak. Akkor tehát milyen tartalomra is van szükség? Crosbie ugyan nem válaszolja meg itt a kérdést, de azt hiszem, csak egy válasz adható: A mindenkit kiszolgáló, egységes tömegmédia ideje lejárt. Hosszabb távon csak az a modell lesz működőképes, amelyik képes párhuzamosan nagyon sokféle igényt kielégíteni.