A mondás szerint egyik csoda sem tart tovább három napnál.. A jelek szerint ez a közösségi média lehetőségeinek a kiaknázására is vonatkozik.

Korábban egyre-másra jelentek meg a  hírek arról, hogy Nagy Cégek irodát, képviseletet nyitnak a Second Life játékban. A legnagyobbak egymás sarkát taposták, senki sem akart kimaradni. (Itthon csak az Index neve rémlik…) Egy idő után a dolog (a belépés ténye) elvesztette érdekességét, azzal meg nem nagyon törődött senki, mit is csinálnak ezek a cégek a virtuális világban. A Wired jóvoltából most kiderült: Sok pénzt folyatnak el a semmiért. (Hasonló tapasztalatokról számol be a LA Times is ) Az ok mindenhol ugyanaz: A virtuális kirendeltségek kongtak az ürességtől.

Todd Zeigler (Bivings Report) szerint a történet nem egyedi. Általában hasonló folyamat játszódik le mindig, amikor cégek / politikusok / szervezetek a nagy felhajtásnak bedőlve valamilyen közösségi hálózaton próbálnak meg kampányolni. Zeigler szerint ezek a kalandok hasonló életciklussal írhatók le:

1. fázis: Az első vállalkozó szelleműek kísérletezni kezdenek vele, hogyan lehet marketing célokra felhasználni az új helyeket (YouTube, MySpace, Second Life…) A Wall Steet Journal, vagy a Business Week lelkes cikkben számol be a dologról.

2. fázis: Az „én is” tömeg fejesugrása. Leginkább abban reménykednek, hogy a média figyelmének köszönhetően fényezhetik kicsit magukat. Maga a kampány általában felületes, az ügy iránti elkötelezettségük csekély. A legtöbb kampány kudarccal végződik.

3. fázis: A felhajtás (hype) lecseng. Az „én is” tömeg a következő Nagy Dolog” után veti magát. A kampány sikerét / sikertelenségét az általuk okozott habzás alapján ítélik meg.

Zeigler szerint a Second Life és a MySpace a 3. fázisnál tart, a Twitter, a Facebook és a YouTube a 2. közepén.

Mindez (szerintem) nem azt jelenti, hogy a közösségi hálókat ne lehetne üzleti / politikai stb. célra felhasználni, inkább azt, hogy nem árt alaposabban tanulmányozni, megérteni azt a közeget, ahol nyomulni szeretnénk. A hazai politikusok bénázásaa blogoszférában, vagy néhány halvány üzleti blog gyors bukása egyértelműen a felületességnek, a megcélzott közeg meg nem értésének köszönhető. Az elmúlt hónapokban jól érzékelhető, hogy a hazai média a korábbi, gyanakvó, gúnyos hangnemet elfelejtve kezd szakszerűbben foglalkozni a közösségi médiával. Várható, hogy ennek hatására idővel a hazai cégek, szervezetek is felbátorodnak. Tanulnak a külföldi hibákból? Lesz aki segítsen nekik? Valahogy nehezen tudom elképzelni.