Két nappal ezelőtt kaptam (Pocakostól) az Ajnász - Index sztorira mutató linket.
(Szerintem már az egész világ ismeri, de azért röviden összefoglalom a történetet: Az Index ügyvéde perrel fenyegeti azokat, akik saját gépükön, saját böngészőjükön kiszűrik a hirdetéseket.)

Akkor úgy gondoltam, hogy nem, foglalkozom a kérdéssel, mert ennyire ökör alapból sem egy ügyvéd, sem a megbízója nem lehet, talán nem is eredeti a levél, akkor pedig a kriminalisztikai kérdésről van szó.

 Persze megint más a helyzet, ha az Index mégis ilyesmire vetemedett.  Akkor a blogoszféra hamarosan össztüzet zúdít rájuk, vagyis felesleges, hogy még én is erről írjak - akad más fontos téma bőven.  (Ez lényegében be is jött, tegnap még az Index saját blogszolgáltatója, a blog.hu is ezt a témát választotta  címlapsztorinak.) Ha így alakulnak a dolgok, akkor igazából az az érdekes, hogyan reagál minderre az Index. Ez azonban inkább egy  pr blog -  válságkezelésről van szó - mint a Médiablog témája lehetne. (Egyébként ha a levél valódi, feltétlenül érdemes megvizsgálni, rendesen működik-e az ügyvédi irodában a klíma, nem enyhébb hőguta következtében keletkezett-e  a levél.)

Most mégis azért veszem elő a dolgot, mert a mai Népszabadságban cikk jelent meg  a témáról. Már az is figyelemreméltó, hogy a szerző, Hargitai Miklós egyértelműen a reklámszűrők pártjára állt, de az igazi szenzáció mégis az, hogy egy téma két nap alatt „feljutott” a magyar blogoszférából a mainstream sajtó „fellegvárába”. Igen, nálunk is működik a más országokban már többször megtapasztalt "csoda"!

Nem tudom, korábban mennyire volt ismert az Ajnász site, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sok pénzbe került volna néhány nap alatt ennyire felfuttatni ismertségét, látogatottságát. Tulajdonképpen köszönettel tartoznak az Indexnek.

(Linkeket most nem adok, akik nem talál 5 perc alatt legalább 50, a témával foglalkozó bejegyzést, az meg sem érdemli…)

Frissítés (10 perc múlva): Máris meggondoltam magam, a "Meghülyült az Index, de elnézést kér érte" c. ópusz linkjét mégis közkincsé teszem.