Szép és fontos dolog a print és az online szerkesztőség szervezeti integrációja, de igazán akkor kezd érdekes lenni a dolog, amikor kezd kialakulni az anyagoknak elosztásának, illetve a nyomtatásban és a weben megjelenő tartalom összekapcsolásának a gyakorlata.

Mindy McAdams Washintonban járt. A repülőn a „normális” körülmények között online olvasott Washongton Post került a kezébe. Tetszett neki, hogy a cikkek mellett szép nagy (nálunk elképzelhetetlen méretű) szövegdobozban hivatkoznak az online kiadásban látható videókra, olvasói vitákra. Szállodájába érve természetesen mindent ki is próbált, meg is írt.


Forrás: Teaching Online Journalism

Józan ésszel belegondolva nincs ebben semmi különös. Miért is ne használná ki egy lap a kétféle csatorna lehetőségeit? A videók, fotók egyes témákhoz új dimenziókat adhatnak (közben a videókat felvezető reklámmal bevételt is termelnek). A nyomtatott lapok az olvasói véleményeket általában olyan késéssel közlik, amikor az eredeti cikkre szinte már senki sem emlékszik. Logikus tehát, hogy felhívják a figyelmet az online kiadásban zajló vitára.

Ezekkel az egyszerű módszerekkel a korábbinál erősebben köthető az olvasó a brendhez. Ha érdekli a téma, a nyomtatott lap elolvasása után is visszamegy a webes kiadásra. Ehhez persze az kell, hogy az anyagok már eleve ezeket a lehetőségeket figyelembe véve készüljenek, a szerkesztők képesek legyenek dönteni a megjelenések helyéről, időzítéséről. És persze az is, hogy ne legyen átjárhatatlan „berlini fal” a print és az online szerkesztőség között.