Szép és fontos dolog a print és az online szerkesztőség szervezeti integrációja, de igazán akkor kezd érdekes lenni a dolog, amikor kezd kialakulni az anyagoknak elosztásának, illetve a nyomtatásban és a weben megjelenő tartalom összekapcsolásának a gyakorlata.
Mindy McAdams Washintonban járt. A repülőn a „normális” körülmények között online olvasott Washongton Post került a kezébe. Tetszett neki, hogy a cikkek mellett szép nagy (nálunk elképzelhetetlen méretű) szövegdobozban hivatkoznak az online kiadásban látható videókra, olvasói vitákra. Szállodájába érve természetesen mindent ki is próbált, meg is írt.

Forrás: Teaching Online Journalism
Józan ésszel belegondolva nincs ebben semmi különös. Miért is ne használná ki egy lap a kétféle csatorna lehetőségeit? A videók, fotók egyes témákhoz új dimenziókat adhatnak (közben a videókat felvezető reklámmal bevételt is termelnek). A nyomtatott lapok az olvasói véleményeket általában olyan késéssel közlik, amikor az eredeti cikkre szinte már senki sem emlékszik. Logikus tehát, hogy felhívják a figyelmet az online kiadásban zajló vitára.
Ezekkel az egyszerű módszerekkel a korábbinál erősebben köthető az olvasó a brendhez. Ha érdekli a téma, a nyomtatott lap elolvasása után is visszamegy a webes kiadásra. Ehhez persze az kell, hogy az anyagok már eleve ezeket a lehetőségeket figyelembe véve készüljenek, a szerkesztők képesek legyenek dönteni a megjelenések helyéről, időzítéséről. És persze az is, hogy ne legyen átjárhatatlan „berlini fal” a print és az online szerkesztőség között.
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
pollner
|
2007. augusztus 16. 16:16
|
bob: Igen, igazad van. Mi, akik egész nep a weben lógunk néha hajlamosak vagyunk mgefeledkezni erről.
bob
|
2007. augusztus 16. 10:33
|
Szerintem Magyarországon még a korlátlan szélessávú internet is csak bizonyos körökben - pl. a Figyelő olvasótáborát ide sorolom - annyira elterjedt, hogy az olvasónak mindkettő - a lap is, az internet is - rendelkezésére áll. Az országos napilapok olvasótábora (még) nem annyira szűk, hogy minden olvasónak lenne szélessávú internetje. (És a szélessávú internet további terjedésének nemcsak technikai okai vannak, sokkal inkább anyagiak ... Egy pedagógus pl. meggondolja...mert drága.) Tehát szerintem nemcsak a print-online szerkesztőség integrációs nehézségei, hanem a lapok olvasótáborának "szociológiai" összetétele is befolyásolja ezt a folyamatot.
pollner
|
2007. augusztus 16. 08:44
|
Konrad: A 168 Óra minden héten "beforgat" egy vitát saját online fórumából a nyomtatott lapba. (Az is előfordult már, hogy egy cikkhez készült fórumos véleményekből összeállított "keretes". A Népszabadság rendszeresen szemlézi a Nolblogot. Ezek azonban nagyon messze vannak attól, amiről McAdams ír. Ott ugyanis már a tervezéskor számolnak azzal, hogy több platformon, egymást kölcsönösen kiegészítő anyagokat publikálnak. A megfelelő felületek, az utólagos frissítések mellett arra is szükség van, hogy az anyagok eleve így, több réteggel készüljenek. Ehhez szerintem itthon egyik szerkesztőség sincs még felkészülve. (A legközelebb talán a HVG /hvg.hu és a Figyelő/FigyelőNet áll.)
Rooza
|
2007. augusztus 15. 21:32
|
Biztosan érdekes lenne. Abban viszont kételkedem, hogy van olyan szolgáltató nálunk, aki ezt meg tudná csinálni értelmesen. Pillanatnyilag a már meglévő dolgokat is lejáratják. A Magyar Hírlap hőskorában például nagyon vonzó volt a mail-ek megjelentetése. A jelenlegi helyzetre nem akarok példát hozni.
Konrad
|
2007. augusztus 15. 18:29
|
Érdemes lenne kipróbálni itthon hetilapnál ezt. Ha érte, mire gondolok. Átvihető szerinted?
A márka egy olyan szó, amely teljesen fedi az angol brand kifejezést. Nincs szükség magyarosításra. (A szlogen esetében szükség volt erre a slogan szóból.)
pollner
|
2007. augusztus 15. 16:48
|
Kedves Ildikó! Bár szótár szerint a kettő fedi egymást, érzésem szerint a hazai gyakorlatban a két kifejezés jelentése némileg eltávoldot egymástól. (Vagy tévednék? Segítsen már valaki, nálam kompetensebb!!!) A magyaros írásmóddal azt kívánom hangsúlyozni, hogy a "brend" szó hansználatát nem tisztán a sznobéria sugallja, az magyarosodott, mint sok annyi idegen eredetű szó. (Meg azért van benne egy csipetnyi irónia azok felé a kollégák felé, akik rosszul érzik magukat, ha legalább 2 angol szakkiefejezés nem szerepel egy mondtban:)
Kedves Pollner!
Miért nem márka a márka? Miért nem brand a brand? Miért a legrosszabb változatot választja és a brend torzszülöttet használja? Nem első alkalommal...
Üdvözlettel:
Sárközy Ildikó
Marketing Tanácsadó