Ezt az „igazi”, ajánlott levelet kaptam:

„Kedves Kolléga,

„Bizonyára örömmel tapasztalta, hogy a Hamu és Gyémánt Kft gondozásában megjelent TALLÓZÓ című hetilap időnként szemlézi a magyar sajtóban megjelent írásait. Az utánközlésért általunk felajánlott honorárium flekkdíja: 300 Ft.

A Hamu és Gyémánt Kft lehetőséget biztosít arra is, higy ezt az összeget Ön közérdekű, humanista célra fordíthassa. A Kiadó elképzelése az, hogy az utánközlés díjazásáért járó pénzt negyedévente, az ön nevében átutalja az újságíró szövetségeknek azzal a megkötéssel, hogy azok kizárólag a nyugdíjas kollégák évi egyszeri megsegítésére használják fel….”

Először is meglepődtem, hogy még él (vagy feléledt) a Tallózó. Valamikor, 25-30 éve szívesen olvasgattam, mert segítségével olyan írásokhoz is hozzájutottam, amik egyébként elkerültek volna. Ma elég ellentmondásos tevékenységnek tűnik nyomtatott lapban, pénzért ilyen összeállítást kínálni, de nyilván vannak, akik veszik, különben nem élne meg a kiadvány.

Meglepett az is, hogy a Tallózó (Hamus és Gyémánt) pénzt kínál az utánközlésért. Szép gesztus, sokan még az engedélykéréssel sem strapálják magukat, gátlástalanul lenyúlnak minden lenyúlható szöveget.  Nem értem viszont, hogyan jött ki a felajánlott flekkdíj. Ha a Hamu és Gyémánt Kft. ilyen jó kapcsolatot tart fenn az újságíró szervezetekkel, bizonyára ismeri a MÚOSZ honorárium táblázatát. Ez az ajánlás a legkisebb forgalmú (< 10.000 példány) lapokban, utánközlésben megjelenő írásokra is 2000 Ft / flekk honoráriumot javasol.

Furcsa nekem ez a jótékonykodás.