Úgy gondoltam, hogy a korrektség kedvéért össze kellene foglalnom, hogyan is reagált a web 2.0 (pontosabban a blogoszféra) Andrew Keen vádjaira, de néhány tucat (vezető) blog átnézése után be kellett hogy lássam, reménytelen és értelmetlen vállalkozásba kezdtem.

Jeff Jarvis a tőle megszokott terjedelemben ír arról, miért nincs értelme vitatkozni Keen könyvével. (Felületes, hazúg, tendenciózus.)

Lawrence Lessig, Keen támadásainak egyik legfőbb célpontja, számos példával bizonyítja, hogy a Cult of the Amateur éppen olyan, amilyennek a szerző az internete jellemzi: felületes és pontatlan, megbízhatalan.

Dan Gillmor – szintén előkelő helyet foglal el a „bűnösök” listáján – szerint a Keen által felvetett problémák ismertek, többségük szerepelt már Gillmor két éve megjelent  We the Media könyvében  is. A baj nem ezekkel, hanem Keen hamis, elitista következtetéseivel van.

(Akit ennyi nem elég, a Technorati, vagy a Google Blogsearch segítségével több mázsa véleményt olvashat a Cult of Amateurről.)

Andrew Keen, aki korábban leginkább bebukott vállalkozásával  ( Audiocafe.com) szerzett némi hírnevet, az utóbbi években a  Szilikonvölgy számos cégénél dolgozott, de eddig nem sikerül felverekedni magát az internetes elitbe. Könyvével, amiben egyszerre sok fronton indított támadást a digitális kultúra ellen egyszerre bejutott az összes tévé- és rádióműsorba, a meghatározó lapokba, a konferenciák és kerekasztal beszélgetések keresett szereplőjévé vált.  A kérdés az, hogy képes lesz-e megvetni a lábát az elitben , vagy villámgyorsan kigolyózzák onnan?