(Mellesleg, hogyan töltheted meg pozitív tartalommal a kiürült „átláthatóság” (trasparency) kifejezést)?)

1. Készíts hibajegyzéket, ahol feltünteted az összes utólagos javítást, illetve linkelsz az eredeti szövegre. (Nem ábrándozásról van szó, ilyesmit csinál a Washington Post, az Albany Times-Union, a  Raleigh News-Observer, a Rocky Mountain News,  a Wall Street Journal,  a Seattle Times, a Seattle Post-Intelligencer, a Reuters, és a Christian Science Monitor is.

2. Kezdj szerkesztői -, vagy ombudsman-blogot. Hogy egy tekintélyes, a szerkesztőség munkájára rálátással bíró személy blogban tájékoztassa az olvasókat a kiadvány életének, jövőjének alakulásáról? Nagyon élénk fantázia kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen blogot a hazai viszonyok között el tudjon képzelni.

3. Kalauz a saját tartalmakhoz. (Online és offline.) Az olvasók nem ismerik annyira és úgy a „terméket” mint te magad. Segíts nekik.

4. Alakíts ki egy helyet, ahol az olvasók kérdéseket tehetnek fel a hírekkel, szerkesztői döntésekkel kapcsolatban. (Ez nem helyettesíti a cikkekhez való hozzászólás lehetőségét.) Természetesen válaszolni is kell a feltett kérdésekre.

5. Mutasd be megfelelő módon a megjelentetett cikkek szerzőit. Fontos az esetleges etikai konfliktusok tisztázása is. (pl. ne próbáljon független szakértőként szerepelni az, akit erős gazdasági érdekek fűznek az egyik vitás félhez)

Szép elvek. A Nagy Átláthatóságról hirtelen az Index jutott az eszembe, ahol mintha egyre kevesebb lenne e névvel vállat cikk. Ennyire kínos oda íri? A Index nem vállalja fel a szerzőit? Vagy minden „név” már kiszerveződött a blogokba?

(A bejegyzéshez Joe Murphy 5 pontja adta az ihletet: