Az utóbbi időben annyira a videóról beszél állandóan (majdnem) mindenki, hogy egyesekben joggal merül fel a kérdés: Meddig eladható még az online szöveg? Lesznek-e még 5-10 év múlva is olyan elszántak, akik hajlandók bajlódni ezzel az ósdi információhordozóval?

Guillermo E. Franco a Poynter Online szerzője is nagyjából ezt kérdezte (csak lényegesen részletesebben) Jakob Nielsen  usability-pápától, aki továbbpasszolta hűséges emberének, Chris Nodder webszöveg-specialistának.

A válasz röviden az, hogy minden, amit a Mester korábban leírt, az ma is változatlanul érvényes. Nielsen állításait ugyanis nem az ujjából szopta, hanem a népek webhasználatának elemzéséből nyerte. Ez pedig messze nem változott annyit az utóbbi években, mint maga az online tartalom.

Valamivel részletesebben: Nodder szerint a videó és a hang nagy csábítás a tervezők / szerkesztők számára, hiszen sokféle üzenet  a korábbinál hatékonyabb módon adható át mozgókép és narráció segítségével. Ugyanakkor a lineáris és adott időtartalmú (szinkron formátumú) videó lényegesen rugalmatlanabbul kezelhető, mint a gyorsan átfutható, a szemmel „szkennelhető” szöveg. A szöveg átdolgozható, összefoglalható (ezt teszem most én is), lefordítható, linkelhető, formázható... (ÉLJEN A SZÖVEG!)

Nodder szerint továbbra is érvényes a „fordított piramis elve” (tudod az, amikor nem az ókori görögöknél kezded és a 10.000 karakter után jutsz el a lényeghez, hanem amikor a cikk elején van a lényeg, utána következnek a részletek), de ezt nem szabad mereven kezelni.

Fontos észben tartani azt is, hogy a nyomtatott lapban mást jelent az ergonómia (usability), mint a weben. TERMÉSZETES tehát, hogy az eredetileg nyomtatott lapban megjelent, de a webre átkerülő cikkeket alaposan át kell dolgozni. (Bevallom, ez a passzus alaposan meglódította a fantáziámat, hiszen mifelénk még arra is ritkán akad idő / energia, hogy a „printből” a webes kiadásba átkerülő cikkeket alaposan ellássák linkekkel.)

A híroldalak kialakítását érintve szóba került az „F” szabály:  Nielsenék kutatásai szerint a legtöbb olvasó elsőre „F” alakban pásztázza a weboldalakat: Két vízszintes pillantás, majd egy függőleges. (Ennyi esélyed van, hogy valamivel megragadd a figyelmét.) A túlbonyolított szerkezet (reklámokkal széttördelt oldal, sok hasáb nem segíti ezt a pásztázást, sok tartalom észrevétlen maradhat. A jó példa az egyre többek által alkalmazott „vezető cikk + linkek modell”. Az ilyen címlap jól áttekinthető, hatékonyan szkennelhető.

Ezek után már csak az a dolgod, hogy átnézd a hazai híroldalakt és megvizsgáld, mennyire érvényesülnek ott a cikkben felsorolt elvek...