Kiderült, hogy az emberek mégsem olyan jók, rendesek és fegyelmezettek, mint ahogy ezt egyesek gondolták. (Mármint egyesek, ott, a távolban, hiszen nekünk soha nem is voltak különösebb illúzióink.) Szóval a bloggerek – ők is emberek – felelőtlenül és néha ocsmányul írogatnak, bunkó módon (és persze névtelenül) beszólnak a másiknak, molesztálják a náluk gyengébbeket, okosabbakat, szebbeket, vagy akárkit.

Ha az amerikai A-listás bloggerek ismernék a hazai fórum-(al)világot, mindez természetes lenne számukra. Mivel azonban különböző okokból nem így alakultak a dolgok egy, az A-listás társadalmat érintő támadás, az úgynevezett  Kathy Sierra-ügy kellett ahhoz hogy ráébredjenek: Valamit tenni kellene!

Most Tim O’Reilly (tudod, a Web 2.0. „kitalálója”) és Jimmy Wales (a Wikipedia atyja) állt elő egy szimpatikus, de erősen utópisztikus kezdeményezéssel. Ennek lényege, hogy a bloggerek fogadjanak el egy etikai kódexet - a Creative Commons-hoz hasonlóan többféle szigorúság lenne -  megfelelő emblémával jelöljék meg, mekkora is a toleranciaszintjük, lehessen előre tudni, mi várható a bejegyzésekben és milyen hozzászólásokat tűr meg a házigazda. (Tudom, rosszmájú vagyok, de nekem azonnal az jutott eszembe, hogy blogokat kötelezhetnék rá, hogy a képernyő bal alsó sarkában sárga körben kétjegyű számot helyezzenek el...)

A Blogger Házirend (Blogger's Code of Conduct) vitája a kezdeményezők és a „tovább-blogolók blogjaiban zajló viták mellett egy nyilvános wikiben is folyik, a téma  szép nagy nyilvánosságot is kapott. Én itt csak a legfontosabbakat foglalnám össze:

1.  Felelősségvállalás a leírtakért, illetve jog az alapvető civilizációs normák megszegőinek a kizárására. (Aki próbált már fórumot moderálni jól tudja, mennyire nehezen értelmezhetők az efféle „civilizációs normák”.)

2. Nem mondunk semmit sem online, amit nem mondanánk személyesen („élőben”)
(Hát, nálunk, ahol a bloggerek túlnyomó része nick mögé bújva, valós személyiségét nem vállalva blogol, ez elég viccesen hangzik!)

3. Feszültségek kialakulásakor privát kapcsolatfelvétellel próbálkozunk, mielőtt nyilvánosan válaszolnánk.

4. Lépéseket teszünk, ha meg vagyunk győződve róla, hogy valaki igazságtalanul támad másvalakit. (Az ilyesmit nálunk azonnal spicliskedésnek, mószerolásnak szokás minősíteni.)

5. Nem engedélyezzük az anonim hozzászólásokat.
Mi is az? Egy korábban többször felbukkant, "jól viselkedő" nick is annak számít? Ha a „félanonimitást” is ide számítjuk, akkor ilyen feltételek mellett a Médiablogon (és másutt is) igen kevés hozzászóló maradna. (A tervezet nem is rejtőzködéshez használt NICKkről, hanem a valós név mellett használt ALIASról beszél.)

6. Nem beszélgetünk a trollokkal. (Na, ez megint ismerős a fórum-világból. Mindig akadnak, akik szóba állnak velük.)

7. A blogszolgáltatók ösztönzése arra, hogy tartsák be saját szolgáltatási feltételeiket.


A szöveg közé tűzdelt megjegyzéseim ellenére fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy számomra szimpatikusak ezek az alapelvek. Ugyanakkor nem titkolom, hogy végtelenül naivnak, a napi gyakorlattól nagyon távolinak tartom őket. Vajon tényleg ilyen idealista O’Reilly és Wales, vagy csak egy újabb PR-akcióról van szó, mait megint beszoptunk?

Adalékok a témával kapcsolatban:

A BBC cikke
NY Times cikke (a C|NET-en keresztül, regisztráció nélkül)
O'Reilly bejegyzése