Kötelezhető-e arra az újságíró hogy publikáljon egy sajtóbelépővel meglátogatott eseményről? Kegyet gyakorol a rendezvény szervezője azzal, hogy beengedi az újságírókat?
A kérdések egyáltalán nem elméletiek. A. blogjában olvastam, hogy csak úgy kapott volna belépőt B. rendezvényére, ha garantálja, hogy arról megfelelő terjedelmű cikk jelenik meg. A. nem garantálta. Már csak azért sem garantálhatta, mivel ő fotós, akinek anyagát vagy beszerkesztik a lapba, vagy nem, nem övé a döntés joga. Nem kapott belépőt.
Úgy adódott, hogy néhány nappal a blogbejegyzés olvasása után alkalmam volt B-vel beszélgetni. Megemlítettem, hogy szerintem saját magával szúrt ki azzal, hogy nem engedte be az újságírókat. Azzal védekezett, hogy a rendezvény költségvetése nem engedi meg a „csak érdeklődő” újságírók beengedését, a „publikációs kényszer” nálunk normális gyakorlat.
Érdekes, hogy miközben egyesek ajándékokkal próbálják „megszelídíteni” az újságírók és meg vannak döbbenve, ha nem tudják azokat kézből etetni, mások úgy gondolják, hogy a rendezvényeik iránt érdeklődő újságírók többsége potyaleső, aki kizárólag egy papírtányérnyi franciasaláta és egy ingyen kávé miatt akar behatolni a konferenciára / előadásra / gyűlésre.
Közben a világ egyik (másik) felén egyre gyakrabban fordul elő, hogy kiemelt eseményekre az újságírók mellett befolyásos, a témában jártas bloggereket is meghívnak. Az eddig szerzett tapasztalatok szerint nem zabálják el a Fontos Emberek elől a sonkás tormatekercseket.
Vibram five fingers is the shoes which moves your body in a more natural and healthy way.
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
Ebből leginkább csak azt a következtetést tudom levonni, hogy A. nem hamvas lyányka:-)
a teljes kephez azer hozzatartozik, h nemreg A. a C. zenei rendezvény fotosoknak elkulonitett szekciojaban feltunt, finomanszolva sem hivatasos fotosujsagironak kinezo hamvas lyanykak kapcsan fejezte ki enyhen rosszallo nemtetszeset... :) s.k.
Egyesek azt hiszik, hogy a pr a cikkek, sajtószereplések azonnali kierőszakolását és az érdektelen sajtóközleményekek küldözgetését jelenti. Ez nagyjából akkora tévedés, mint mikor valaki a vágyott személyt meghódítása helyett annak megerőszakolásával próbálkozik.
Én is hasonló élményekről számolhatok be a hazai újságírók kapcsán. Van olyan réteg, mely tényleg odamegy úgy, hogy abból nem sok haszna lesz a rendezvény szervezőjének.
De a másik felét is érdemes a dolognak nézni. Ha odamegyek egy tárgyalásra, jól tudom, hogy megvan az esélye, hogy nem lesz belőle megegyezés. Mégis elmegyek, mert hátha. Ugyanez igaz az újságírókra is. Lehet, hogy valaki azért jön, hogy egyen/nézelődjön, de ez az ára annak, hogy olyan is eljöjjön, aki majd egy szép hírt/cikket kanyarít.
A szűrés jó kérdés, én inkább az alapján szűrnék, hogy melyik újságtól jön valaki, és ha ott megjelenik egy cikk, akkor az ér-e számomra valamit.
akarki
|
2007. március 5. 11:25
|
Sajnos, nálunk kifejezetten sok az éhes és üveggyöngyökre vadászó újságíró és fotós. Néha pl. tisztes nyugdijaskülönitmény érkezik egy-egy rendezvényre. Akik között van, aki a kamasz unokáját is hozza fotósként bemutatva. És akik soha sehol semmit nem publikálnak, vagy ha netán mégis, akkor a kutya által se olvasott weboldalakra biggyesztenek pár érdektelen sort. És valóban éhesek, mert a nyugdij kicsi. Szóval sajnos nálunk indokolt a PR-osok "óvatossága". De ez ellen elég egyszerű védekezni. Vagy előzetes sajtóregisztrációt kell kérni egy rendezvényre, a fotósoknak is, akár a bloggereknek is, mindez külföldön is teljesen természetes dolog, vagy pedig belépéskor el kell tőle kérni a névjegyét, és annak alapján megitélni az éhség fokát. Fotósnál úgy egyébként többnyire elég a felszerelésére nézni...