Frissítés a bejegyzés végén

A Médiablogra mutató linkek nyomán, "visszafelé" haladva akadtam a Témabörzére. Bemutatkozásuk ugyan nem a legszerencsésebb volt - engedély nélkül, teljes terjedelmében átvették és közölték a Médiablog számos bejegyzését - , de ha már ott voltam, körülnéztem.

"A portál, miként a neve is utal rá, az ötletek, témák halálát szeretné elkerülni: halott az az ötlet, mely nem jut(hat) olyannak a tudomására, aki kezdhet is vele valamit." - olvashattam a nyitóoldalon.

Továbbá: " Kiknek szól a TÉMABÖRZE?  Elsősorban újságíróknak, illetve médiamunkásoknak. Felhasználói oldalon ők azok, akik nagyobb nyilvánosságot adhatnak egy-egy témának, információnak. De az ötletelés tovább is fejleszthető, azaz olyan területek is megjelenhetnek a TÉMABÖRZÉN, melyek nem kifejezetten sajtóinformációk. Például film-, vállalkozói, üzleti vagy akár kutatási ötletek."

Ide-oda kattintgatva az az érzésem támadt, hogy a Témabörze ebben a formában nem az ötletek feltámasztójaként, inkább azok temetőjeként működik. Nem hinném, hogy akadna újságíró, aki éppen az it található, enyhén penészes sajtóközleményekből lenne képes ihletet meríteni. Azt sem hiszem, hogy azok az újságírók, akiknek az Observer sajtófigyelő használata is legyőzhetetlen akadályt jelent képesek lennének ezt a szolgáltatást használni. És végül azt sem feltételezem, hogy léteik magyar újságíró, aki hajlandó lenne használható cikkötletét egy ilyen helyen megosztani az ismeretlen "közösséggel."

Biztató jel viszont, hogy első figyelmeztetésemre levették a Médiablog engedély nélkül felhasznált írásait. (Igaz, az ilyenkor szokásos mentegetőző / bocsánatkérő levelet "elfelejtettek" küldeni.)

Frissítés: Időköben - nem feltétlenül a fenti bejegyzés hatására - megérkezett  Szőke László (Témabörze közelebbről nem behatárolt feladatkörű illetékese) válasza. Ebben egyebek mellett ez olvasható: "nem ártana az RSS csatárnát úgy beállítani, hogy a bejegyzéseknek csak az első 20 szavát tartalmazza a cím linkjén kívül. Hacsak nem szempont és kiadói elv, hogy semmilyen linkelhetőség ne legyen a Médiablog tartalmára."

A válasz egyszerű: A teljes RSS a Médiablog olvasóinak kényelmét, nem pedig a blog tulajdonosával meghatározhatatlan viszonyban levő szolgáltatók érdekeit szolgálja. Attól, mert valami nincs leláncolva, lelekatolva nem jelenti azt, hogy szabadon el is lehet vinni. Vonatkozik ez a parkok virággyásaiban található virágokra, a szállodai törölközőkre ugyanúgy,  mint a weben "talált" szövegekre.
(A napokban úgy nyúlta le valaki az egyik hetilap weboldalának forrását, hogy automatukusan "vitte" magával az ott található hirdetést is - épp ezen bukott le. A hirdető persze nem örült, hogy a reklám egy rettenetes kinézető, szélsőséges nézeteket hirdető oldalon bukkant fel).

Érzésem szerint az RSS éretesítőkből nyert információk  felhasználásának módja még sok vita forrása lesz.