„A Twitter a Web 2.0. távírója” - írja Nick Carr

Írtam egy bejegyzést a Twitteren eltöltött (rövid ) idő alatt szerzett tapasztalataimról.
Aztán belefutottam Nick Carr írásába és be kellett látnom, hogy már megint ő fogalmazta meg jobban a dolgot.

„Csak az egyes üzenetek hossza van korlátozva. (140 karakter). Mivel nem kell fizetni az üzenetek elküldéséért és  semmiféle előírás nem szabályozza az üzenetek gyakoriságát, annyi csacsoghatsz, amennyit csak akarsz. A távíró rákényszerített, hogy megállj és megkérdezd magadtól: 'Megéri ezt leírni?' A Twitter azt mondja: 'Mindent érdemes leírni.' "

„A Twitter Nárcisz távírója. Nemcsak te vagy a sztár, hanem minden, ami veled történik. Legyen az akármilyen jelentéktelen dolog is, főcímmé, médiaeseménnyé, rendkívüli sajtóközleménnyé válik.”

"A 'közösségi hálózatépítés' (social networking) nagy paradoxona, hogy a 'közösség' kötőanyagául a nárcizmust használja. Online lenni annyi, mint egyedül lenni, egy online közösségben lenne pedig annyi, mint valakivel együtt egyedül lenni.”

(Olvasd el Carr egész bejegyzését!)

(Nagyon érdekes Scott Karp elemzése is a Blog Heraldon Jason Calacanis példáján vizsgálja, hogy a korábbi hosszú blogbejegyzések gondolatai képesek-e átjönni a Twitter szövegdarabkáin is.

Én egyéként kiszálltam. Nem állítom, hogy a Twitter semmire sem jó, de azt már néhány nap után világosan látom, hogy nem illünk egymáshoz.