Olvasom, hogy nagy volt a sírás-rívás Hannoverben, a Magazine Media 2.0. konferencián. Mindenki nyomul az internetre, közben meg az online bizniszből még mindig csak az összbevétel 3 százaléka folyik be. Szar ügy. (Még pocsékabb a kép, ha figyelembe vesszük, hogy ezt a pénzt sem a "core business", vagyis a tartalomgyártás hozza össze, hanem a hirdetések, keresők és egyebek.
A State of the New Media jelentés online médiával foglalkozó fejezetében természetesen foglalkozik ezzel a kérdéssel is. Szépen levezetik, hogy az online média jellegénél fogva alkalmatlan az olyan látványosa reklámtípusok (színes, szagos, kétoldalas+ kihajtós-termékmintás) megjelenítésére, amikért szép kerek összegeket szokás elkérni. Az online reklámbevételek nem tudják pótolni a kieső hagyományos reklámbevételeket. A fizetős tartalom általánossá válásáról már senki sem álmodozik. Két lehetőség marad. Az egyik, hogy annyi pénzből kell tartalmat gyártani, amennyit az online média képes kitermelni - magyarul: "le kell menni kutyába". (Persze problematikus, mivel a média egy jelentős része már most is olyan tartalmat gyárt, ahonnan nincs hova hátrálni, ha viszont a még "minőségi(bb) tartalommal próbálkozók is visszavesznek a színvonalból, akkor túlkínálat lesz a padlószinten.) A másik lehetőség: új alapokra kell helyezni az online médiát: Az internetszolgáltatás árába kell beépíteni a tartalom árát
Ismerős? Persze, hiszen így működnek a kábeltévék. (Még jó, hogy nem kell minden hónapban sárga csekken befizetni 47 program előfizetési díját.) Meg lehet ezt szervezni, így utólag Y tartalomszolgáltatóval és X ISP-vel? Talán... Van jobb tipped?
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
doom: akkor teljesen mást értünk agregátor alatt. érdekes gondolat egyébként, amit leírsz, 2001-2003 körül nagyon sokan fontolgattak ilyesmit (az tűnt akkor a jövő útjának), de aztán valahogy mégse sikerült működő üzleti modelleket találni. persze ki tudja, mit hoz a jövő meg minden, de én hadd legyek továbbra is szkeptikus...
pollner
|
2007. március 25. 10:10
|
doomhammer: A digitális terjesztés (általában pdf, vagy valamilyen flash változatban) működik, sok lap használja, mint alternatív terjesztési módot. A baj csak az vele, hogy továbbra is az árzkapcsolásos modellt erőlteti, ami viszont éppen kihalóban van. A tartalom "granulálódik", ma már zenéből sem lehet eladni a 12 számot tartalmazó CD-t, 1 érdekes cikk miatt a Business Weeket sem veszed meg...
"bocs, de ez így hogy? "
Nézd, teljes üzleti tervet itt a kommentmezőben nem dolgoznék most ki.
Adva van egy lap. Feltételezem, a szerkesztői rendszere viszonylag kis erőfeszítéssel ki tudja köpni a számot monjuk PDF-ben is. Ha papíron terjeszti, akkor ott a nyomda költsége, plusz a gyomorideg a terjesztéssel (működik már az új terjesztő?) Ha elektronikusan terjeszti, akkor szinte a teljes bevétel a lapé.
Tehát logikusan az elektronikusan terjesztett újság sokkal olcsóbb lesz. Másolásvédelem kell (ez nagyon egyszerű lehet, mondjuk minden előfizető hangyányit különböző változatot kap és akitől kiszabadult, az a hunyó) és egy olyan rendszer, hogy lehetőleg ne kelljen minden újság oldalon külön jelszavakkal meg átutalással bohóckodni.
Az ördög a részletekben van, de én semmi megoldhatatlant nem látok itt.
Az observer.hu szabad szöveges keresője bizonyára érdekes annak a néhány ezer-tízezer embernek, aki sajtóadatbázisokat bújik és ennek megfelelően van beárazva.
dommhammer: "Ha mondjuk havi néhány száz forint kifizetése ellenében hozzájuthatnál az összes üzleti lap teljes tartalmához, úgy, ahogy megjelenik, nem fizetnéd ki?"
bocs, de ez így hogy? azért említem az Observert, mert az nem csak sajtófigyelőként használható, hanem az általad megálmodott aggregátorként is. csak épp sajnos (mindannyiunk bánatára) nem az általad megálmodott árakon:
http://www.observer.hu/anyagok/2007/RendszeresSzabadszavas.doc
pollner
|
2007. március 23. 16:57
|
Aries: Fantasztikus ötlet! :-)
Aries
|
2007. március 23. 16:48
|
Számomra egyszerű a megoldás. Olyan minőségű tartalmat kell gyártani, amely pénzt ér és hajlandóak az emberek letöltés alapon fizetni érte.
"A zeneipar csődje, a CD-piac teljes összeomlása jól mutatja, hogy erre nincs reális esély."
Bocsánat, mi omlott össze? Valóban kitört volna a zenészek éhséglázadása? Szerintem összesen arról van szó, hogy egy médiumról (a CD-ről) a fogyasztók átmozdulnak egy másikra (digitális zene). Eközben az üzleti fiúknak dolgozni kell az üzleti modelleken, hogy mindenkinek meglegyen a vacsorája. Az iTunes mutatja, hogy nem is tétlenkednek.
"A "minőségi tartalom" ott is eladhatatlan, lassan csak az áruházi ömlesztőben lehet CD-t venni.."
Valóban, boltban ezer éve nem vettem CD-t. Mert nem kapható, amit keresek. Ehhez képest (legálisan vett) CD gyűjteményem szépen gyarapodik.
"a pénzes tartalomagregátor meg szintén egy elég halottnak tűnő ötlet szerintem: ott van pl az Observer, az kinek kell?"
Az observer.hu egy médiafigyelő.
Ilyen szolgáltatások mindig is voltak, még a papírújságok korában is (ragaszgatták a cikkeket) és megvan ezeknek az (eléggé specializált) piaca. Azt nem tudom, hogy az observer.hu-nak hogy megy, de jó pár embert ismerek, akik ilyenből jól megélnek.
De nem ez a lényeg. A médiafigyelés egy speciális igényű réteg szolgáltatása.
Ha mondjuk havi néhány száz forint kifizetése ellenében hozzájuthatnál az összes üzleti lap teljes tartalmához, úgy, ahogy megjelenik, nem fizetnéd ki? Ha ugyanezt egy cég megcsinálhatná az összes dolgozójának havi néhány tízezer forintért, nem vágná szemétre örömmel az összes előfizetett példányt?
Én nem mernék előre fogadni az ellenkezőjére.
pollner
|
2007. március 23. 15:18
|
Mind a hirdetési díjak felemelése, mind pedig a tartalom árának az ISP-n keresztül való megfizetése olyan megoldás, ami az összes érintett nagy tartalomszolgáltató egységes fellépését és összefogását feltételezi. A zeneipar csődje, a CD-piac teljes összeomlása jól mutatja, hogy erre nincs reális esély. A "minőségi tartalom" ott is eladhatatlan, lassan csak az áruházi ömlesztőben lehet CD-t venni... Miért lenne a sajtó sorsa rózsásabb?
az AT&T már mióta pénzt akar szedni a tartalomhozzáférésért... remélem, sose jön el az a kor, amikor az ISP-k ilyesmit művelhetnek (lsd még: net neutrality). a pénzes tartalomagregátor meg szintén egy elég halottnak tűnő ötlet szerintem: ott van pl az Observer, az kinek kell?
egyébként ha a végén az fog kiderülni, hogy az ún. "minőségi tartalom" nem él meg a piacon, akkor majd nem él meg. ugyanúgy, ahogy a minőségi iparcikkek is jobbára kihaltak az utóbbi évtizedekben, és maradtak helyettük a mesterségesen lebutított, 3 év alatt tönkremenő tömegtermékek. így műx az ún. kapitalizmus.
"A nyugazti féltekén a látogatottsági adatok már nagyságrendekkel nem mozdulnak, a hirdetési árakat meg csak valami óriási összefogással lehetne elérni..."
Hetekszám vettem részt erről vitákon. :-)
Természetesen hitvita. A kezemben levő (nem publikus) anyagok azt jósolják, hogy a hirdetés aránya növekedni fog az előfizetés ellenében.
Vagy igazuk van, vagy nem. :-)
Az biztos, hogy az előfizetésnek szerepe lesz a jövőben. Az ISP-vel való integrálással kapcsolatban szkeptikus vagyok. Az biztos, hogy lemondanám az UPC előfizetésemet, ha mondjuk havi 1000 Ft-ot emelnének azért, hogy hozzáférjek száz, általam sose olvasott sajtótermékhez. Már jelenleg is ez a problémám a kábeltévé részével. Átmennék egy "csupasz" ISP-hez szó nélkül.
Tartalomfüggő aggregátorra viszont lehet, hogy befizetnék. Mondjuk úgy működne, hogy odamegyek egy honlaphoz, beikszelgetem az ujsagokat, a honlap megmondja, hogy mondjuk egy evre az osszeallitott keszlet mibe kerul, azt kifizetem es ezek utan a kerdeses ujsagok honlapjan tovabbi bejelentkezes nelkul automatikusan megkapom a teljes tartalmat is. Esetleg e-mail-ben ertesitget az aggregator, ha uj szam van.
Ez értelmes szolgáltatásnak tűnik és csupán a "single log-in" jelent némi műszaki problémát.
pollner
|
2007. március 23. 10:04
|
doomhammer: Több gazdasági számítás is azt mutatja, hogy az online bevételek csak radikális forgalomnövekedés, vagy komoly áremelés esetén hoznák be a szükséges pénzt. A nyugazti féltekén a látogatottsági adatok már nagyságrendekkel nem mozdulnak, a hirdetési árakat meg csak valami óriási összefogással lehetne elérni...
Én másik oldalról közelíteném meg a problémát.
A reklám oda megy, ahol a "szemgolyók" (eyeball) vannak.
Ebben a pillanatban a szemgolyók a tévére szegeződnek, de egyre inkább beleharap ebbe az on-line tartalom. Legalábbis a tévé csökken, az on-line nő, ebből az következik, hogy a szemgolyó-tulajdonosok oda vándorolnak.
Tehát oda megy a reklám is. Az on-line reklámtorta nő. Lesz mit elosztani.
Érdekes kérdés, hogy az erősen kompetitív ISP piacon átmegy-e egy olyan üzenet, hogy "nálunk havonta 100 Ft-tal több az előfizetési díj, de cserébe elérheted a HVG fizetős tartalmait is". Én szkeptikus vagyok.
Talán inkább egy tartalom-aggregátor lenne a megoldás, amelyik ISP-től független internetes üzlet és előfizetési díj ellenében fizetős tartalmakhoz kínál bejáratot. Pl. az üzleti csomag havi díja X Ft, ezért olvashatod a vezető üzleti újságok (esetleg külföldi is) fizetős tartalmait mind ...
Ez az aggregátor nem lehet újság, mert egy újság nyilván ellenérdekelt, hogy a versenytársait bevegye a csomagba, úgy pedig csökken az ajánlat vonzereje.
Klasszikus christenseni innovációs dilemmának tűnik: ha sikeres az online üzletáguk, akkor a papíralaputól viszi el a "fogyasztókat", és a bevételt. Elvileg azonban mindeki sejti, hogy az online lesz a jövő útja. De a rövidtávú bevétel- és nyereségorientált logika a papíralapú főtevékenység védelmét látja helyesnek. Ha valamivel, akkor a reklámok testreszabhatóságával lehet kompenzálni a fizikai relevancia hiányát talán. Persze kiadónak meg újságosstandi eladónak nem lesz olyan jó lenni.
RSS 