RSS
"Egy politikailag és gazdaságilag stagnáló közegben egymáshoz korrumpálódott a szakmailag-etikailag sokszor alkalmatlan, részeiben máig kádárista sajtó és a cinizmusban, bulvárelvárásban, értéknélküliségben sokszor felülmúlhatatlan nyilvánosság. Egymás foglyai vagyunk, és akkor még itt a harmadik szereplő, a rossz jogszabályok alapján kiszámíthatatlan döntéseket hozó bíróság."
(...és ez csak egyike az enyhébb megállapításoknak...)
Seres László (Magyar Narancs > Népszabadság > Hírszerző) elemzése a hazai sajtó helyzetéről kötelező olvasmány.
Mivel eredeti lelőhelyén az ÉS-ben az íráshoz nem lehet hozzászólásokat fűzni, a vita helyéül felajánlom az itteni kommentár-felületet. (Ha lesznek érdemi megjegyzések, kérdések, becsszó szólok Seresnek.)
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Seres a magyar újságrás állapotáról |
Újságírás |
Hozzászólások
34 hozzászólás
2011 Females Fresh Trend Type Woolrich Piumino，Woolrich marchio Donna Giacche sempre portare il nostro assoluto è lo stile di layout più serie d'America, Woolrich piumini economici every 12-25, ogni stagione haya cercato di usare stile diverso movimento every creare una sorta di sensazione di libertà estrema.
Abercrombie and Fitch prestazioni negozi importati punti di una piccola percentuale per le auto ibride prezzo tipicamente negozi al dettaglio. È possibile acquistare una grande selezione Abercrombie del Regno Unito di moda Abercrombie and Fitch prodotto o servizio trovato su negozi on-line della compagnia per molto meno fino al 70%. Essi forniscono abbigliamento Abercrombie and Fitch (che comprende le applicazioni off), Abercrombie e Fitch Gilet, Abercrombie and Fitch Caps di Riunisce anche Abercrombie and Fitch vostra calzature, semplicemente citare alcune opzioni.
Marina russa dovrebbe entrare inside porto, dove il parcheggio every l . a . conclusione immediata della rate elizabeth il disarmo generale.una disuguaglianza di condizioni every vincere respiro every il pace sovietico, elizabeth l . a . firma di not trattato di rate nel mondo haya causato una strenght colonna di reazione rapida, Grandmother Bretagna elizabeth Francia agli Stati Uniti elizabeth inside altri paesi della Italy cessate il fuoco unilaterale contro l'ostile Patto elizabeth haya caffeine strenght indignazione, mother dal momento che il successo della conquista del potere sovietico da quando gli Alleati every l'influenza della Italy è stato not netto calo tra il sovietico-tedesco parole Hogan 11 elizabeth low haya influenzato dall'interno.
Csak most kerültem irásképes gépközelbe, és csak azért reagálok, mert "kötelező olvasmány". ;-)
Szerintem túlzás "a hazai sajtó helyzetéről szóló elemzésé"-nek nevezni. Én inkább valamiféle "panaszládá"-nak nevezném. Egy kis önreklámmal megspékelve. Olvasmányos a saját problémák bemutatása, de ebből messzemenő következtetéseket nem vonnék le.
Az apropó egy elméleti kérdés: megvalósult-e az 1848-as álom, elképzelés: a (klasszikus) *sajtószabadság* ?
Ez épp olyan, mintha a franciák azon elmélkednének, hogy megvalósult-e a polgári "szentháromság" (egyenlőség, szabadság, testvériség) melynek nevében és jelszavával szó szerint lefejezték az ország elitjét (arisztokráciáját).
A kulcsmondat - számomra :
".....Az újságírás legalapvetőbb normáival, műfajaival, a hírszerkesztéssel, a véleményformáló publicisztikával, a nyilvánosság kritikus orientálásával vannak alapvető gondok....."
Erre viszont nem kapok/kaptam választ. Egyébként, kösz!
Sok szó esett a hozzászólásokban az újságíró-interjúalany viszonyról. Sajnos, itt meg kell említeni azt az egyre gyakrabban előforduló esetet, amikor a kiküldött újságíró oly mértékben felkészületlen, szakképzetlen, hogy nem érti az interjúalany mondatait, és hülyeségeket kreál belőlük. Az interjúalany meg ideges lesz, joggal. Mert úgy érzi, hogy neki se ideje, se energiája alapismeretekkel felruházni a "szerkesztő urat". Ez az eset pl. természettudósok, mérnökök körében szinte mindennapos - ismerős professzor kérdezte tőlem, hogy "Te, ma már tényleg mindenki újságíró lehet? Akkor is, ha nem tud olvasni? Mert legalább az interneten fennlévő önéletrajzomat elolvashatta volna, mielőtt idejön interjút csinálni velem...És akkor tán nem keveri össze a geológiát a geográfiával... ". A politikai interjú persze más...de azért ott is emlékszünk Sváby elképesztő felkészületlenségére OrbánV interjúvolásakor... Igazán jó interjúk akkor születnek, ha a kérdező és a kérdezett is felkészült.
gazsi: Ez...ühüm...amolyan "szponzorált cikknek" tűnik. Az u.n. "pr-cikk" közeli rokona. Különös ismetetőjegye, hogy sehol a hirdetést jelző "x", normál cikknek látszik, indexes szerző jegyzi... Ez olyan, mint a termékelhelyezés a filmekben. Van, ahol elegánsan besímul, máshol meg bunkón kiordít (többnyire a magyar filmekből).
Ez pl. korrupt, vagy csak szeret a kenyéradó gazdájáról írni?
http://index.hu/gazdasag/magyar/hitecs070321/
Nem is annyira az a lényeg, hogy tényleg előfordul-e, mert előfordul. A kérdés inkább az, hogy ez valóban egy csak Magyarországra jellemző, az újságírást ellehetlenítő gyakorlat-e, vagy teljesen univerzális jelenség, amivel meg kell tanulni együtt élni, és aminek meg kell tanulni ellenállni. Szerintem az utóbbi.
ha már belementünk ebbe, akkor hozzátenném zoránka 12-3 évvel ezelőtti példájához, mert szerintem fontos: az a dékán, aki belejavított az interjúba, majd megjelenés után botrányt csinált belőle (és egyébként is, minden lehetséges fórumon kikelt az egyetemi lap ellen, mert az kritikus volt), az egyetem kommunikáció tanszékét is vezette. ma meg mindenféle kommunikációtudományi társaságok elnöke, és médiatörvényt gyárt az ortt felkérésére. tipikus.
nem is az a legnagyobb baj, hogy átírják az interjúalanyok az interjúkat, ez van, próbálkoznak, hanem az, hogy a legtöbb újságíró nem érzi ezt problémának.
Trychydts, vedd már észre, hogy éppen Te ragadsz itt le állandóan az egyetemi lapoknál. Példák (bocs, de a békesség kedvéért a pontos neveket/címeket mellőzöm)
Nyomásgyakorlás:
1. Hirdetés visszavonása, mert "rosszat írt" rólam a lap.
(Ezért teljesen megbítzhatatlanok a hazai informatikai, fotós, hifi, .....lapok "tesztjei")
2. Cikk leszedése .....portálról, mert tartalmában "zavarta" az éppen felette futó bannert. (Napi gyakorlat- általában meg sem várják, hogy szóljon a hirdető, inkább jön az önkasztráció)
3. A Nagy Politikus bekéreti az interjú szövegét. Mivel a riporter ügyesen kérdezett, mondott pár fontos dolgot is. Ezeket gondosan kihúzza, beír (vagy a "sajtósával" beirat olyasmit, ami a beszélgetésben benne sem volt.
ilyen erőbel maga megírhatná az interjút.)
3b. Honnan jött? ANNAK a lapnak nem nyilatkozom
3c. Az interjú jóváhagyásának késleltetése, majd visszaszívása - a lapzárta előtt 5 perccel.
Aki szerint így a jó, így kell működnie a sajtónak, ez a dolgok normális menete, az tényleg feleslegesen töltötte az idejét Seres cikkének olvasásával.
A tényfeltárás hosszabb, bonyolultabb történet, arra nem térnék ki.
Nem hiszem hogy itt csak a sóbeliség, írásbeliség a gond. Sz újságró tényleg ne változtatgassa úgy a kérdést, hogy azzal esetleg ne azt adja vissza amit az alany elmondott, ne tekergesee át az egészet. És persze az interjúalany se írja át az egészen. nekem még egyetemi lapnál volt a teljesen átírt anyaghoz szerencsém vagy 12-3 éve... és megjelent, kiemelve a váltiztatásokat és a végére odaírva hogy ezeket az interjúalany dékán követte el. volt belőle botrány, de túléltük. azaz az egyetemi sajtó is néha szembeszáll, ha igaza van. és a sajtó/médiakultúránk sajnos tényleg olyan általánosan alacsony színvonalú, hogy mind az újságíróknak, mint a velük párbeszédet folytatóknak tanulniuk kellene. Esetleg a nyugati megkérdezettekből akik össze tudják foglalni mondanivalójukat a 15 másodperces snittbe, míg a magyar többnyire csak mekeg. És nem a nyelv hangzása miatt...
Nézzük az interjút. Seres említi, hogy jó esetben legalább a kérdéseket nem írják át. Valóban: van olyan, amikor igen, magam is találkoztam ilyennel. Nos, ezt nehezen tudom elfogadni normális ügymenetnek.
Itt van a szerkesztés kérdése. Azzal tényleg nincs semmi gond, ha az interjúalany stilárisan belenyúl a szövegbe, ahogy az újságírónak is kutya kötelessége ez, hiszen a szóbeliség írásban nagyon rosszul jön át. Elég sok ilyet látni azért emellet...
Van, amikor az interjúalany egyszerűen jobban ismeri a magyar nyelvet, mint az újságíró; ciki, de gyakori. Van olyan, amikor csak azt hiszi, hogy jobban ismeri: na, ez már kellemetlenebb.
De ezek normális dolgok. Az már szerintem nem, és Seres erre utal, amikor az interjúalany teljesen mássá teszi a szöveget, mert meggondolta magát, rászóltak valahonnan satöbbi. Ennél már csak az a jobb, amikor mondjuk megjelenés után gondolja meg magát.
Tényfeltárás.
Valóban, az ÉS kitűnően feltárt/tár Fidesz közeli ügyeket. Kevésbé ismert, de például a Kamera Hungárián látható, hogy a Hír TV is tök jó munkát tud végezni, ha MSZP közeli ügyről van szó. A sor folytatható, a lényeg: a tényfeltárás politikailag irányított többnyire és épp ezért szerintem hiteltelen.
Az egyetemi újságírással sok baj van. Nem tudott egységesen fejlődni, nagyon sokan a rossz színvonalú, mégmajdnem gimnazista szintű diákújságírással azonosítják be (és nem mindig tévednek), sok sebből vérzenek, ha a befolyásolásról van szó. De van azért, mondjuk az 50-ből talán 5 vagy talán 10 olyan egyetemi lap Magyarországon, ami megállja a helyét. A nagyok között is akár. DE valójában nincs olyan szakmai szervezet ami ezeknek az érdekeit valóban képviselné, amelyik kiállna értük és amelyik TÉNYLEGESEN elősegítené a fejlődésüket. Sok szerkesztő(ség) nem fogja fel, hogy egyedül kevesek. Hogy többet lehetne kihozni az egészből. És valóban ezek a műhelyek, ahol van ilyen, jóval színvonalasabb utánpótlást képzenek, mint a kommunikáció szakok. Csak lehetne jobb is. De azt is vegyük figyelmebe: egy médium tulajdonosa mindig befolyásolja a médiumot. Mindig. Többé-kevésbé, de mindig szándéka van vele. Ezért fekteti bele/költi rá a pénzét. Ezt is tudomásul kell venni és néha kijönni a lila ködbe burkolózott elefántcsont-toronyból.
Igen, számomra is erről szól, de pontosan azt érzem, hogy ezt nem támogatta meg érvekkel. Hiszen mit kifogásol?
-- Az interjúkat az alanyok megszerkesztik; én azt mondom, az újságíró is szerkeszti, miért pont az alany ne szerkeszthetné.
-- Ellenőrizetlen és bizonyíthatatlan állításokat nem lehet jogi következmények nélkül közölni. Én azt mondom: még szerencse.
-- Kifogásolja, hogy "nyilvánvaló paródiaként" nem közölhet becsületsértő állításokat. Szerintem a paródia akkor nyilvánvaló, ha a parodizált is annak érzi.
-- A cikkből ki kell húznia a pontatlan, valóságnak nem megfelelő, illetve bizonyíthatatlan állításokat sejtető kitételeket.
Az ÉS ehhez képest elég jelentékeny tényfeltárást végez, és mégsem tudtak vele szemben mást elérni, mint hogy pár jelentéktelen tételt ki kellett igazítaniuk. Mégsem beszélnek a sajtó alapjait megrengető, az újságírást lehetetlenné tevő válságról.
Trychydts: azért szerintem óriási különbség van aközött, ha egy tényfeltáró munkát az alapjaiban lehetetlenítik el és az általad említett természetes védőreakció között. Valóban, az újságíró tévedhet és ennek fizesse is meg az árát; az azonban már teljesen más kérdés szerintem, hogy olyanért is fizessen, amikor történetesen az igazat írja.
A tényfeltáró úsjágírás sehol sem könnyű munka, Magyarországon azonban egyenesen lehetetlen, ha az ember még a szakmában akar maradni . Számomra erről szól Seres cikke.
Nagyon érdekes és szívemnek kedves cikk, de továbbra sem értem: hogy működhet közéleti napilap nyomásgyakorlás nélkül? Vegyük a Seres László által felvetett esetet. Megjelenik egy cikk, ami egy gazdasági társaság érdekeit kifejezetten sérti. Ráadásul a cikk pontatlanul is fogalmaz, a jogászoknak tehát lehetőségük van belekötniük. Van olyan pontja a világnak, ahol ezt nem teszik meg?
Szerintem nincs. Ami ugyanis nyomásgyakorlás az újság szempontjából, az tökéletesen érthető -- és olykor jogos -- védekezési mechanizmus az érintett részéről. Hiszen az újság is tévedhet, így lehet, hogy miközben vadul nyomásgyakorlásról fröcsög, előfordulhat, hogy (akár akaratlanul) valótlanságot állít, és ennek visszavonására akarják a jog eszközeivel rászorítani.
Amerikában történetesen öltek is már meg tényfeltáró újságírót; Oroszországról nem beszélek, ott kifejezetten napirenden van az ilyesmi.
Továbbra sem tudom elképzelni, hogy képzelhető egyáltalán el egy olyan világ, ahol mindenki rezzenéstelen arccal tűri, hogy a sajtó tényfeltárjon. Még egyszer kérdezem: mi szükség ahhoz tényfeltárásra?
Trychydts, szerintem ott tévedsz, hogy alapvető adottságként fogadod el a függést és a nyomásgyakorlást. Holott ennek szerintem egyáltalán nem kellene annak lennie.
Amúgy igazad van: ma Magyarországon ebből a szempontból semmi különbség sincs szinte egyetemi és mainstream média között.
Abban viszont tévedsz szerintem, hogy ez így természetes.
A téma részletesebben: http://violator.blog.hirszerzo.hu/
Úgy érzem, lassan jobban érdekel titeket az egyetemi újságírás, mint Seres László. Holott ugye csak arról volt szó, hogy pollner szerint nem állhat meg az a feltételezés, miszerint nekem első kézből való tapasztalatom lehetne arról, amit Seres ír, mert csak egy egyetemi újságíró vagyok.
Dolgoztam már országos oktatáspolitikai hírügynökségnél is, két évig, mégis azt gondolom, hogy ez alapvetően szándék kérdése. Persze egy magazinszerű, közélettel nem foglalkozó lapnál nyilván nem vetődnek fel ugyanezek a problémák, de mondjuk a lap egy korábbi felelős szerkesztőjén jelenleg is 3 millió forintot követel egy gazdasági társaság igazgatója, az egyik kollégiumban működő büfé működéséről készült tényfeltáró riport miatt. Nb. az egyetem rektora pedig engem vont felelősségre az ügyben -- miközben a lap nem egyetemi, hanem hallgatói önkormányzati támogatással működik. Az egyetemi vezetés kritikája amúgy, ha nincs is napirenden, de nem is precedens nélküli.
Szóval azt gondolom, ha egy az egyben nem is azt élem át, mint a Hírszerző, a példák tökéletesen analógak; azt tehát, hogy ez az érvem is megáll, továbbra is fenntartom. Pontosan tudom, mi az interjút készíteni, vagy gazdasági, "politikai" nyomás alatt dolgozni, és Seressel ellentétben nem gondolom, hogy ez egy apokalisztikus helyzet következménye lettem. Az első alkalommal átgondoltam és beláttam, hogy ez a szakmával jár. Nem gondolom persze azt sem, hogy ez a Jóisten adománya, hogy jobban érezzük magunkat.
A Hírszerzőt amúgy én semmiképpen sem érzem "első számú véleményformálónak". Nem is hiszem, hogy ettől a sorszámtól függne, hogy valaki újságíró-e, vagy hogy képes-e felfogni a szakma alapvető, mindenkire egyformán érvényes szabályait.
Az egyetemi lapok tudtommal igen jelentős állami támogatással készülnek. Tudom, hogy szerveznek beléjük pénzes hirdetéseket is, de a piacról való élés sokkal kevésbé kényszer a számukra, mint a tisztán piaci alapon működő lapok számára.
Az egyetemi lapok olvasóközönsége -nevezhetjük "célcsoportnak" is - és emiatt témaválasztása, stílusa, stb. is alapvetően más, mint a napilapoké, a hetilapoké, stb.
De nem láttam én még olyan egyetemi lapot, ami nekiment volna pl. a lapot kiadó egyetem rektorának... mondjuk egy tényfeltáró riport keretében. Szóval igenis az a benyomásom, hogy az egyetemi lapoknál is működik egyfajta "fék"...
Egyetemi lapoktól indulva kitűnő újságírók is vannak a pályán... Egy egyetemi-főiskolai lap többnyire jobb "újságíróiskola", mint egy kommunikációs "szakirány".
A "megvesztegetés" lehetősége-mértéke-foka-szándéka...stb. pedig többynire attól függ, hogy mekkora hatalommal, befolyással bír az a sajtótermék, ahol a "megvesztegetésre" kiszemelt újságíró dolgozik. És azért az tény, hogy az egyetemi lapok nem az első helyeken szerepelnek a "véleményformáló" médiumok között.
Mindez egyáltalán nem az egyetemi lapok lebecsülését jelenti, csak úgy gondolom, a helyükön kell kezelni ezeket a lapokat, és újságíróikat is.
Trychydts: Az újságírói munka (elvileg) mindehol ugyanaz. Tájékozódás - információgyűjtés - írás. Az egyetmi lap helyzete más. Egy egyszerűbb koordinátarendszerben helyezkedik el, mint egy országos pol-gazd-közéleti lap. Az utóbbit befolyásolja, hol helyezkedik el a pol skálán (pártok), befolyásolják a tulajdonosi elvárások, a hirdetők, a gazdaségi nyomás...
Biztos vannak nálunk is tántoríthatatlan újságírók. De valószínűleg többen vannak, akik politikai, vagy gazdasági nyomással befolyásolhatók. Többségüknek ez természetes, fel sem tűnik, ha megkérdezed, tagadják. Aki valaha is dolgozott szerkesztőségben pontosan tudja miről van szó, de ne várd, hogy itt bárki (névvel és címmel) esettanulmányokkal álljon elő.
Utálom, ha tények helyett fensőbbségesen elsejtetjük a dolgokat.
Be lehet csomagolni a dolgot szebben is, persze, de továbbra is hiányolom a kemény, ropogós konkrétumokat: mennyiben más, amikor én az egyetem rektorával vagy egy államtiktárral készítek interjút, vagy egy nyolcszázmilliós pályázat tartalmának járok utána, mint amikor a Hírszerző teszi ugyanezt országos szinten. Van lényegi különbség? Mert szerintem nincs. Volt esemény, amikor hárman voltunk jelen egy eseményen: az MTI, a Népszabadság és a Tétékás Nyúz (akkor még ott dolgoztam). Eszerint a nálunk megjelent cikk más volt, mint ami a Népszabiban megjelent? Ha én írok egy minisztériumi sajtótájékoztatóról, az más, mintha a Köznevelés vagy a Magyar Hírlap teszi?
Mennyivel jobb, ha engem hív raportra egy fejlesztési kormánybiztos egy országos informatikai cég vezetőjének kérésére, mint ha Seres Lászlónak kell kiigazítania a cikkét? (Érdekes amúgy, hogy Seres egy olyan példát sem említ, amikor a színtiszta igazat írta volna).
A megvesztegetés kapcsán ugyanez a helyzet. Milyen tények, számok, felmérések, adatok alapján állítod, hogy a magyar újságírótársadalomról en bloc kijelenthető, hogy korrupt? Mert ez azért elég súlyos állítás ahhoz, hogy elvárjam, ne csak vagdalkozz, meg linkelgess más, homályos értelmű cikkekre.
Trychydts: Szó sincs arról, hogy lebecsülném az egyetemi (önkormányztai, üzemi) sajtót, viszont tény, hogy ezek (részben) másképp működnek, mint az országos sajtó.
Ami a sajtóban általánosan elterjedt korrupciót ismeri arról már a Manager Magazin kapcsán már korábban írtam: http://mediablog.hvg.hu/2007272.aspx Sok újságíró persze nem is érti, hogy egy üveg bor, vagy egy vacsorameghívás kapcsán hogyan lehet korrupcióról beszélni?
A média korru
"első pillantásra is felismerhetően paródiát közöltünk, amely szerint "rosszabbul élek, mint négy éve - elköltöttem 100 milliót a házam átépítésére"."
Nem akarom minősíteni az említett kampányt, amit ez a párt folytatott. Nem érdekesek a jogi érvek, hiszen ugye etikáról beszélünk.
Köze van-e a 100 milliónak ahhoz, hogy az ország jobban vagy rosszabbul él-e, mint 4 éve? Nem. Tehát a Hírszerző egy manipulatív paródiát közölt le. Ezek után én nem szomorkodnék itt azon, hogy a gonoszok lecsaptak rá. Lehet vitatkozni, hogy a jogi érvelés mennyire volt stabil, de etikailag mindenképpen átlépték a határt.
Szerintem.
"cinizmusban, bulvárelvárásban, értéknélküliségben sokszor felülmúlhatatlan nyilvánosság."
Ez azért kissé meredek állítás. A vevőt sértegetni sehol se szerencsés. :-)
Seres nem állít mást, mint hogy én, az olvasó, *szeretném*, hogy manipuláljanak. Ez nem igaz. Én az igazságot szeretném. :-)
Tehát a kiindulása nem igaz. Van ez a rendszer, ahol a hírforrások szeretnék a saját szájízük szerint bejuttatni az anyagaikat a médiába, hogy én, a fogyasztó kedvező színben lássam őket. Az újságíró az ágensem, aki egyfelől ismeri az ízlésemet, másfelől ismeri a hírforrást és megpróbál kölcsönösen elfogadható médiaanyagot elfogadni. Ha a hírforrás hatására eltorzította az információt vagy esetleg eltitkolt valamit előttem, akkor nem jól végezte a munkáját, effektíve megkárosított engem, mert én kifizettem a médiumot és nem kaptam meg, amiért megvettem.
Ez ilyen egyszerű.
GYULA57: Egész másról van itt szó. Olvasd el Seres cikkét, keresd meg a gépeden a kisbetűket, aztután gyere majd vissza:-)
*NE HAGYJUK,HOGY MEGOSSZON MINKET A MÉDIA VITA**MINDENKI OLVASSA AZT A LAPOT AMELYIK SZERINTE MEGBIZHATÓ INFÓT AD**
Igen, sokszor szembesültem már azzal a teljesen alaptalan és érvekkel sem alátámasztott állítással, miszerint az egyetemi újságírás más, mint a nem-egyetemi. Nem más, de talán lehetne érvelni, ha szerinted mégis az. Persze elismerem, ez egy remek eszköz arra, hogy gondolkodás nélkül illegitimáljuk mások véleményét. (Az országos felsőoktatási reformmal pl. az általam vezetett lap foglalkozott a legrészletesebben az országban; idézték a Parlamentben stb.)
Hogy Seres radikális liberális vagy radikális konzervatív-e, tényleg mindegy -- mivel én is liberális vagyok, azt gondolom, talán megengedhető, hogy néven neveztem a politikai nézeteit. A hangsúly a radikalitáson van: Seres nem tudja elképzelni, hogy máshogy is van, mint ahogy ő képzeli. Nem gondolom azt sem, hogy az eddig munkásságától el kellene tekintenünk, ha egy cikkét értékeljük.
Lehet, hogy van (elképzelhető) újságírás nyomásgyakorlás nélkül (a korrupciót hagyjuk, nyilván vannak korrupt és nem korrupt újságírók, ahogy igaz ez a rendőrökre, a tanárokra és a parkolőőrökre is -- Seres becsületsértő általánosítása elfogadhatatlan és szóra sem érdemes), de akkor talán mondjon valaki példát a múltból, a jelenből, vagy egy elképzelhető jövőből.
*UJSÁGOT IRNI JÓL NEHÉZ**DE MÉG NEHEZEBB MINDIG CSAK AZ IGAZAT LE IRNI**
Trychydts: Nem értek egyet sem a hozzászólásoddal, se ma bejegyzéseddel. Először is, a cikkben (Seresében) leírtaknak semmi köze ahhoz, hogy a szerző milyen újságíró, milyenek a politikai nézetei. Ezt kár belekeverni. Másodrszor: Egy egyetemi / vállalati / önkorményztai lap máshogy működik, mint egy országos politikai-közéleti lap, vagy hírportál. Ezt is kár ide keverni. Harmadszor: Aki fiatalon újságírónak szegődik remélhetően nem mind velejéig cinikus, megalkuvó, aki tudomásul veszi, hogy a nyomásgyakorlás & korrupció a szakma szerves része. Nálunk igen, de a világ egyes részein (talán) nem.
Tartalmilag még csak-csak, formailag már nem igazán értek egyet Seres fröcsögésével. A cikket kitűnőnek semmiképpen sem nevezném; néhol egyenesen égnek áll a hajam attól, amit ő kívánatos gyakorlatnak tartana.
Nyomásgyakorlás persze volt is, lesz is, csak azt nem értem, mi ezen a rendkívüli és a csodálatos.
http://ihateithere.freeblog.hu/archives/2007/03/20/Nana_hogy_nehez/
Még egy idézetet és egy linket megpróbálok idetenni. Szále László - én őt az egyik legjobb magyar újságírónak tartom.
"Egy paraszt voltam a sakktáblán, s a tulajdonos véletlenül levert a könyökével, amikor a poharáért nyúlt." - http://emasa.hu/cikk.php?id=2345
Kitűnő cikk!!!
Csak annyit tennék hozzá, hogy a hazai sajtóban dolgozók munkavállalói "jogállapotának" gyengesége - pl. az alacsony honorok, a szinte kötelező kényszervállalkozósdi az utóbbi években bizonyos újságírói rétegek gazdasági ellehetetlenüléséhez vezetett, kizárólag újságcikkek írásából elég gyatra szinvonalon lehet élni. Ez is hozzájárul ahhoz a minőségi és erkölcsi silánysághoz, amibe a hazai sajtó süllyedt.
Péter, ha csak az idézet első sorát végiggondolod, egyértelművé válik a válasz: Ha végetér (egyszer) a politikai-gazdasági stagnálás és kikopik az "egymáshoz korrumpálódott a szakmailag-etikailag sokszor alkalmatlan, részeiben máig kádárista sajtó", akkor lehet majd a megoldásról gondolkodni. Addig marad a házi / belső etikai küdex és az önként vállalt tisztesség (+ a "szakma" másik részének lesajnáló pillantásai)
Nagyon jó cikk, kár, hogy megoldási javaslattal - a törvényi keretek megváltoztatásán kívül - nem él, pedig nem vagyok biztos abban, és ő sem utal arra, hogy a jogszabályi környezet lenne a kulcsprobléma.
