Kedves Árpád!

„Költő vagyok, mit érdekel a költészet maga?” - idéztél tegnap József Attila Ars Poeticajából. Rendben. (Vagy kicsit szerényebben, fogadjuk el Edward Stachura  megközelítését, hogy megfelelő szögből nézve „minden költészet” („Wszystko jest poezja.”). Úgy alakult azonban, hogy egy olyan kerekasztal beszélgetésen vettünk részt, ahol „költeményeid” recitálása helyett mégis a „költészetről magáról” kellett volna eszmét cserélnünk. Itt egy kérdésre válaszolva azt találtam mondani, hogy amit Te írsz az nem blog, hanem publicisztika, ami legnagyobb meglepetésemre Téged erősen felzaklatott. 

Ha kicsit körülnéznél a Médiablog archívumában, megértenéd miért mondtam ezt. Mivel azonban a tegnapi beszélgetés és a korábbi tévészereplés már úgyis sok időre elszakított olvasóidtól, inkább röviden összefoglalom a lényeget.

A BLOG NEM MŰFAJ!

Te publicista vagy, aki mostanában a http://w.blog.hu weboldalon  teszed közzé írásaidat.
Hogy a szöveget  a Blog.hu szerkesztőségi rendszerével (CMS) publikálod? Kit érdekel? (Külön nevet kellene adnunk az írógéppel, ceruzával, vagy lúdtollal dolgozó publicistáknak?)

Ezeknek az írásoknak a többsége nyugodtan megjelenhetne az Index „normális” oldalain, vagy valamelyik nyomtatott lapban.

Persze, tudom, ezek nem mennek át a szokásos szerkesztőség szűrőn, és lehet hozzájuk kommentárt biggyeszteni. Akkor hívjuk őket szerkesztetlen, kommentálható publicisztikáknak.

Meggyőződésem, hogy néhány év múlva senki sem fog már blogokról beszélni, hanem mindenki számára természetes lesz, hogy léteznek a webre közvetlenül publikált tudósítások, receptek, versek és publicisztikák.

Volna persze egy másik kérdés is? Hogy része vagy-e a kissé fellengzősen blogoszférának (blogtérnek) nevezett  szövevénynek? ( És kell-e, hogy része legyél?)

Meggyőződésem szerint nem vagy tagja. A blogoszférával való kapcsolatod egyoldalú. Rád hivatkoznak, de Te nagyon ritkán hivatkozol „külső” forrásokra, szinte egyáltalán nem linkelsz blogokra.  Nincsenek kedvenc blogjaid, mások blogjaiban hozzászólóként még véletlenül sem bukkansz fel. Baj ez? Dehogy. Csak megállapítás. Változtatnod kéne? Nem hiszem.

Tanulság? Legfeljebb annyi, hogy máskor mindkettőnknek érdemes alaposabban  meggondolni, milyen fellépést vállalunk el.