Pénteken „blogzárta” után kaptam egy érdekes linket. (Kösz Ukridge!) A (számomra eddig ismeretlen) HírExtra rövid arról tudósított, hogy „a tulajdonos tervei szerint a világ egyik legtekintélyesebb liberális lapja,öt év múlva talán már csak interneten lesz olvasható és megszűnik a papírzabáló újság.”  Mivel sejtettem, hogy ez nem a  HírExtra exkluzív értesülése, gyorsan kattintgatni kezdtem. Néhány másodperc alatt a FigyelőNeten és az eMaSa-n   is megtaláltam a hír lényegesen részletesebb változatát. (A kettő között a különbség csak az, hogy az FN nem adta meg a hír forrását, az eMaSa viszont korrektül megnevezte az elkövetőt, az MTI-t.)

A szövegtöbb szempontból is gyanús volt, ezért megpróbáltam megkeresni az MTI-anyag forrását. Elég gyorsan akadtak gyanusítottak, ugyanakkor egyértelművé vált, hogy az „ősforrás” az az interjú, amit Arthur Sulzberger, a New York Time tulajdonos-elnök-kiadója az izraeli Haaretznek Davosban adott.

Akkor hát nézzük, mi is a  legfontosabbkülönbség:

MTI (FN, eMasa):
„Nem is tudom, hogy akár öt év múlva nyomtatásban is megjelenik-e majd a The New York Times” – mondta a tulajdonos a nyomtatott sajtó iránti egyre hanyatló érdeklődés kapcsán

Haaretz:
Riporter:  Tekintetbe véve a nyomtatott sajtó fokozatos erózióját gondolja, hogy öt év múlva még  megjelenik a nyomtatott NY Times?
Sultzberger: “Igazából nem tudm, hogy kiadjuk-e  majd öt év múlva a nyomtatott Timest, de tudja mit? Nem is igazából érdekel!”

Szerintem egy elég provokatív kérdésre adott kissé rezignált válsz és a lecsupaszított állítás (MT) nem ugyanazt jelenti.

MTI: “Sulzberger rámutatott, hogy az újság legfőbb bevételeit mindig a hirdetések hozták, de ez a szegmens is mind inkább az internet felé fordul. Kifejtette, mivel az interneten nem kell költeni papírra, festékre és terjesztésre, a cégek csökkenthetik a hirdetési költségeket reklámkampányaikban.”

Ez így persze nem stimmel. A NY Times papíros változatának  1,1 millió előfizetője van, az online változatot pedig naponta átlagosan 1,5 millió ember nézi meg. Kétségtelen, hogy a lap bevételei az elmúlt időszakban stagnálnak, az on-line változata bevételei növekedtek, de szó sincs még arról az online kiadás tartaná el a vállalatot. Korábban már írtam arról a számításokkal is megalapozott szakértői véleményről, hogy minden elvesztett off-line olvasó miatti bevételkiesés csak 10-30 új on-line olvasó belépésével pótolható. Ilyen bővülési ütemről pedig szó sincs. Az internet hirdetések olcsósága éppen az átállási folyamtok gátja, szakértők szerint csak a tartalomszolgáltatók összefogása és az árak drasztikus emelése hozhat megoldást. Mindezt Sulzberger nálam sokkal nyilván jobban tudja, tehát szükségtelen hülyeségeket adni a szájába.

Folytathatnám tovább a két anyag összehasonlítását, de semmi értelme, mert a Haaretz cikke is csak az előzmények ismeretében értelmezhető. Ez pedig nagyon röviden a következő:

A New York Times Compay  rézvényei  kétféle csoport között oszlanak meg. A „normális A részvények  hagyományos, nyilvánosan adható-vehető értékpapírok, a B részvényeket viszont viszont kizárólag a lapalapító Ochs-Sulzberger család birtokolja. Bár a  B részvények értéke mindössze a részvények 1 százalékát teszi ki, tulajdonosai mégis meghatározó befolyással bírnak a vállat működésére, például ők nevezik a 13 tagú igazgatótanács 9 tagját.

A Times részvényei két év alatt közel 40 százalékot estek. (Közben azért 500 millió dollárért építettek egy új, 52 emeletes székházat.) A részvényesek, élükön a Morgan Stanely bankkal változásokat követelnek. Az effajta változások általában a szerkesztőség létszámának drasztikus csökkentésével és a külföldi tudósítói hálózat megritkításával kezdődnek,  ezért Sulzberger hallani sem akar erről. Mivel a sajátos tulajdonosi struktúra miatt az igazgató tanácsaban a „reformokat” követelők esélytelenek, Hassan Elmasry, a Morgan Stanley igazgatója az „utcára” (Wall Street) vitte az ügyet,  nyilvánosan többszöer bírálta a tulajdonos családot és kifejtette, hogy itt az ideje a tulajdonosi szerkezet és a döntési mechanizmus átalakításának.

Sulzberger ezzel szemben azzal érvel, hogy a rövid távú profit érdekében nem szabad feláldozni a hagyományos értékeket és a New York Times világszerte elismert magas szakmai színvonalát.
(Amit mellesleg az elmúlt években alaposan megtépázott a Jason Blair és Judith Miller botrány.)

A helyzet elmérgesedéséről sokat elmond, hogy az  Ochs-Sulzberger család néhány napja kivette a Morgan Stanley bankból eddig ott tartott  pénzecskéjét – mintegy 640 millió dollárt.

A hosszú idő óta hallgató, Sulzberger megszólalása nyilván nem a print-online átalakulásról szólt, hanem egy újabb, jól időzített lépés volt a Sulzberger- Wall Street játszmában. Üzenete az, hogy egyes feltételezésekkel ellentétben a „család” nem  a széllel szemben akar vizelni, nem a digitalizálódás ellen küzdenek, hanem a lap takarékosság címen való hazavágását ellenzik. Ezt kellett volna megírni.

A különbség az MTI híre és az itt leírtak között lényegi. Az információk megszerzéséért semmi mást nem kellett tenni, mint a Googe News keresőjébe beírni a „Times”, majd a „Sulzberger” keresőszavakat. Minden fontos információ az eső néhány találat között volt.

Adalékok:

NY Times publisher: Our goal is to manage the transition from print to internet (Haaretz)
The New York Times: Battle of 8th Avenue (Independent)
Fund manager costs Morgan Stanley Sulzberger money (CNN Money)
Sulzberger, Ochs families pull assets from Morgan Stanley (Chicago Tribune)

Utószó (12 órával később):

A Jan álneven író hozzászóló hívta fel a figyelmemet rá, hogy a hvg.hu már 8-án foglalkozott a témával. Örömmel látom, hogy ez a cikk nem az MTI információi alapján készült, hanem  - a forrást is megjelölve - a Haaretz cikkét dolgozta fel.

Gyanakodni kezdtem, tovább keresgéltem és ráakadtam Horváth Gábor (Népszabadság) február 8-i tudósítására. Az eddig  olvasottak szerint ez a legteljesebb hazai összefoglaló. A Haaretz-interjún alapul, de említi a Sulzberger - Morgan Stanley konfliktust is. A hvg.hu-n és a Népszabadságban megjelent korrekt, illetve megfelelő hátteret nyújtó írások után még érthetetlenebb, miért adták le más kiadványok egy nappal később a lényegesen kevesebb és pontatlanabb információt közlő MTI-anyagot.