Amikor  blogolni (és a blogokkal foglalkozni) kezdtem, azt hittem, hogy a bejegyzések és a hozzászólások között valamilyen szoros, tartalmi és/vagy logikai alapon levezethető, ok-okozati összefüggés áll fenn. Idővel be kellett látnom, hogy ilyen nincs, vagy legalábbis nem bizonyítható. Sőt. Egyes blogok hozzászólói jól megvannak érdemi bejegyzések nélkül is. Már éppen arra készültem, hogy tudományos publikációban adjam közre felfedezésemet, amikor kiderült, hogy a tartalommentes (vagy inkább a tisztán a hozzászólók generálta tartalomból épülő blogokat) mások is jól ismerik.

Én a konzervatív bloggerek közé tartozom, rögeszmésen gyártok bejegyzéseket, hogy azután azokhoz kapcsolódóan lehessen beszélgetni. 2,5 év blogolás után sem tudok rájönni, hogy egy vitára nagyon is alkalmas bejegyzés után miért van csend, egy épp hogy csak odavetett, nem túl izgalmas szöveg után meg miért özönlenek a hozzászólások...

Ritkán járok úgynevezett Társasági Eseményekre (bankett, fogadás, party stb.) Talán éppen azért, mert a legtöbb ilyen rendezvény úgy működik, mint a csak hozzászólásokból álló blogok. Azt talán említeni is felesleges, hogy az effajta  party-kommunikáció hatásfoka alacsony, hiszen a fontos tartalmi elemeket nem lehet linkelni (vagyis mindent újra és újra el kell mondani), az elhangzó tárolásra érdemes mondatokat nem lehet bukmárkolni (és persze másokkal is csak primitív módon, egyenként oszthatók meg), illetve frusztráló, hogy csak a sajt csoportocskám / asztaltársaságom beszélgetését tudod követni (azt is csak akkor, ha a zeneszolgáltatás könyörületessége révén elég jó a jel/zaj viszony), a szomszéd asztaloktól még egy nyomorult RSS fídet sem kapsz. További fogyatékosság, hogy az ismeretlen, vagy épp csak frissen megismert emberekre nem lehet egyetlen kattintással azonnal rákeresni a Google-ban...

Fenntartásaim ellenére úgy alakult, hogy nem tudtam ellenállni a kedves invitálásnak és tegnap elmentem az egyik ismert blogszolgáltató (könnyítés: a neve „ter”-re végződik) esti rendezvényére. „Bejegyzés”, vagyis apropó itt sem volt, még amolyan alibi-poszt (ünnepi beszéd, pohárköszöntő, bejelentés) sem. Ennek ellenére, meglepő módon a beszélgetések (kommentek) nem lógtak a levegőben. A jelenlevők egy részét ugyan egyáltalán nem ismertem (ők feltehetően a „biznisz” oldalt képvisellték), a többiekkel viszont – annak ellenére, hogy többen voltak, akikkel személyesen még soha nem találkoztunk – sajátos „blogviszonyban” vagyunk. (Ilyenkor derül ki, hogy mennyire képes elmosódni a  bloggerek és a hozzászólók közti határ.)

Persze a beszélgetések irányát a sokfelől jött emberek érdeklődésének közös metszéspontjai (blog, web 2.0., média, kommunikáció) határozták meg. Ennek ellenére volt valami szokatlan (vagy inkább nagyon is ismerős) az egészben. Ma reggel jöttem rá:  A tegnap esti beszélgetések többsége afféle „élő kommentelés” volt, állandó hivatkozással blogokra, bejegyzésekre, hozzászólásokra. Tessék mondani, ez most a „globális kommunikáció”, a blogkultúra kiterjesztése a weben túlra (innenre), vagy csak egyszerű belterjesség?