Nem akarok arról a valamiről írni, amit mindenki a politikai beállítottsága szerint nevezhet "sokoldalú politikai kompromisszumnak", vagy "mocskos alkunak". Maradjunk annyiban, hogy Vince Mátyás az MTI elnöki széke mellé ráadásként még megkapta még Belénessy Csabát is. (Vince és Belénessy pályafutásáról, illetve a mostani kinevezések körül balettezésről rengeteg anyagot találhatsz a weben.)

Stratégiai tervek vannak, az ígéretek szerint tavaszra megújul a hírügynökség honlapja is, az újraválasztott elnök tele energiával...Én, a hírügynökség működését belülről nem ismerő, laikus médiablogger közben azon gondolkodom, mire is való egy ilyen Nemzeti Hírügynökség.

Korábban a helyzet egyértelmű volt. Az információk továbbításához olyan bonyolult és drága infrastruktúra kellett, amit csak centralizáltan lehetett működtetni. A hírügynökség persze nemcsak az infrastruktúrát és annak működtetését biztosította, de rendesen élt is az ebből adódó monopolhelyzetével. Ha meg már úgyis létrejött egy ilyen információs csomópont, az elosztóközpontot szépen tovább lehetett fejleszteni információs kapuőrré. Ezzel az Állam Bácsi megkímélte alattvalóit az információs túlterheléstől és maga döntötte el mi fontos és mi nem. A hírek megszerzése és a hírszerzés rokonterületek, ezért logikus, ha az effajta hírügynökségek szoros kapcsolatban dolgoztak bizonyos Szervekkel.

Mindez persze már a múlté. Nincsenek már szekrénnyi telexek, csak a technikai múzeumokban láthatók a néhány éve még működő képtovábbító matuzsálemek. Aki egy kicsit is ért valamilyen népszerűbb idegen nyelven, tonnaszám érheti el az interneten a friss információkat, illetve fordíttathatja le (ingyen, automatikusan) az általa ismert nyelvre a más nyelveken megjelent közleményeket. Az információgyűjtés monopóliuma és a kapuőrség tehát kipipálva.

Egy hírügynökségnek nyilván saját tudósítói hálózata van. Mi is indokolja, hogy a világ legfontosabb pontjain (hivatásos, főállású) magyar tudósító legyen? Nyilván a magyar szempontok érvényesülése a hírgyűjtésben és feldolgozásban. Mit is jelent ez olyankor, mikor nem jár ott Vezető Magyar Politikus, nem üldözik honfitársainkat és nem ér baleset magyar turistákat? És miért is jobbak a vidéki tudósítók a helyben élő / gürcölő újságíróknál?

A tudósítói rendszer eleve az Fontos Helyekre koncentrál és fehér foltként meghagyja az ország / világ legnagyobb részét. Ezzel konzerválja a hírek egyenletlen eloszlásának régi (rossz) rendszerét. Ma - a régi beidegződéseken kívül - semmi sem indokolja ennek a rendszernek a fenntartását.

Ma igazából kétféle szerepet tudok elképzelni egy hírügynökségnek Egyrészt értelmetlennek tartom, hogy bizonyos eseményre minden szerkesztőség küldjön tudósítót. Ha az eseményről nem készül valami bővebb anyag (riport, interjú stb.), akkor klasszikus outsourcing tevékenységről van szó. A szerkesztőség kiadja a kulimunkát egy külső vállalkozónak (hírügynökség), hogy magasan kvalifikált munkatársai az értékesebb, nagyobb hozzáadott értéket igénylő munkákra koncentrálhassanak. Nem ez a lényeg? (Természetesen fel sem merül bennem, hogy egyes szerkesztőségek előre megfontolt szándékkal olcsó hírügynökségi információmasszát vásárolnának, hogy ezzel töltsék ki a hirdetések közötti helyeket.)

A másik szerep tipikusan média 2.0-ás munka: Az információk szűrése, kategorizálása, címkézése. Ennek viszont semmi értelme akkor, ha közvetlenül nem képesek / hajlandók kiszolgálni a "lakosságot".

Néhány nagy hírügynökség (Reutres, AP) óriási erővel próbál alkalmazkodni az új helyzethez. Lehet, hogy ők a Régi Média túlélői között lesznek. A többieket valamilyen csoda mentheti csak meg. Vagy az állami segítség. És akkor elérkeztünk a kulcskérdéshez: Az új, megváltozott körülmények között miért közszolgálati szereplő továbbra is egy kristálytisztán üzleti szolgáltatások végző intézmény? Miért az "adófizetők forintjaiból" kell finanszírozni egy rossz hatékonysággal működő szolgáltatót?

K. egy kommunikációs kurzus tanáraként azt tapasztalta, hogy csoportjából senki sem tudja, minek is a rövidítése az MTI. A rövidítés feloldása Magyar Távirati Iroda. Vince és Belénessy talán még kihúzzák a nyugdíjig, de ebben a formájában ennek az intézménynek sem jósolok hosszabb nagyobb karriert, mint a névadó táviratnak.