RSS Pay-per-performance (pay-per-view) journalism. Ez a fogalom borzolja napok óta a szakmai blogokat (is) olvasó újságírók idegeit. Steve Rubel dobta be a témát, miszerint a ZDNet blogger-újságírói olvasottság alapú honorálásával próbálkozik.
Rubel óvatos. Azt írja, hogy a ZDNet bloggerei valamennyien öreg rókák, akik nyilván nem fogják feláldozni a minőséget egy kis plusz forgalom érdekében.
Lehet. De nem biztos, hogy így lesz (van) más kiadványoknál is. Scott Karp szerint a szenzációhajhász témaválasztás és címadás csak rövid időre dobja meg a forgalmat, később eltompulnak az olvasók. Lehet, hogy vannak színvonalas cikkek / bejegyzések, amik nem generálnak nagy forgalmat, de mégis ezek alapozzák meg a szerző szakmai tekintélyét, hitelességét. (Kösz Scott, ettől kicsit megnyugodtam.)
Úgy tűnik, hogy igazából csak Nick Carr lelkesedik a pay-per-peformance modellért. Szerinte ennek bevezetése fontos, hiszen így kerül egyensúlyba a tartalom előállításának és értékesítésének a modellje.
Én magam azokkal értek egyet, akik szerint az átkattintás-alapú honorárium olyan kisértés , aminek nehéz ellenállni. Nagyon meg kell(ene) gondolni, milyen területeken vezetik be. Egyáltalán, el kell gondolkodni azon is, hogy vajon a forgalom-e az egyetlen, kizárólagos kifejeződése a tartalom értékének?
Persze azon is érdemes eltűnődni, hogy a jelenleg elterjedt, terjedelem (karater) alapú honorálás bármilyen korrelációban van-e a minőséggel. (Ismerek olyan szerkesztőt, aki nem hajlandó figyelembe venni a Szent Karakterszámot.)
Attól tartok, hogy sírhatnak-ríhatnak az újságírók, az online szerkesztőségek előbb-utóbb mindenütt bevezetik ezt az elszámolási módot. Kivételesen örülnék, ha hamisnak bizonyulna ez a jóslatom.
További blogbejegyzések a témával kapcsolatban:
