Anonim Antagonisták |
A hét blogja |
3 hozzászólás
hát akkor névtelenül, meg utalásokkal, a csendnél az is jobb.
de ha az sem, majd meggazdagszunk a reklámokból, haha.
A Verbálnumerára nem mint párhuzamra, inkább mint távoli rokonra gondoltam.
Az olvasókkal közös gondokodás ismerős alapállás:)
Ennek azonban tapasztalatom szerint 2 komoly gátja van: 1)Az álarcosbál - nem lehet tudni, ki kicsoda. 2)A médiát belülről ismerő hozzászólók többsége kínosan vigyáz rá, nehogy felismerhető legyen a munkahelye. (Hej, Romenesko, te nem élnél meg itt!)
ó, hát ez megható, köszi a linket ;)
a) semmi titokzatoskodás meg álnéven bloggerkedés nincs a dologban. még győzködök pár kiszemelt szerzőtársat, mert nem magánszámnak szántam, addig pedig semmi bemutatkozást nem akartam erőltetni, nehogy arcoskodás legyen a vége. mondjuk utána sem vagyok róla meggyőződve, hogy arcképet és biót kéne ráteregetni, de egyébként nincs titok.
b) a Verbálnumera-párhuzam csak távolról áll, én/mi azért nem akarnék factcheckelni meg újraszámolni. inkább belülről/pályaszéléről néznénk a dolgokat, mint kívülről, és gondolkozunk a médiáról, hogy hogy van, és jó-e az úgy neki vagy másoknak.
c) szóval egy médiablog a tartalomról. és azért is köszi a linket, mert szerintem inkább az olvasóitól lehet majd jó, ha egyszer az lesz, nem a baromi okos posztjaitól.