Az elmúlt év legvégén váratlan médiaeseménnyel ajándékozta meg a világot a nagypolitika. Takaros kis valóságsót rittyentettek  Szaddam Huszein kivégzéséből. Az eseményt természetesen a világ számos tévécsatornája élőben közvetítette, Az akasztról készített képeket a világ valamennyi vezető tévétársasága leadta, de akik éppen mással szórakoztak, a weben utólag is mindent megnézhettek. (Még a web iránt általában különösebb affinitást nem mutató rádiós hírekben is többször elmondták, hogy az élő adásból kimaradt részek is láthatók a weben.)

Az akasztás közvetítésének fogadtatását nyilván majd alaposabban is feldolgozza a szakirodalom. Egyelőre a Visualeditors.com gyűjtögeti a világból  az ide vágó címlapokat. (Itt az esély, küldj nekik hazai címlapokat!)

Már alig várom, hogy a Verbális Numerák  elemezze Szaddam életének utolsó (és halálának eső) hazai médiaszereplését. Vajon kellő nézettség esetén rendszeressé válnak majd az élőben közvetített kivégzések?

Frissítés:

Szaddam Huszein kivégzése kapcsán megint feltámadt a vita: Szüksége van-e a közönségnek arra, hogy "apuka" (vagyis a hagyományos média szerkesztői)) eldöntse előre, mi való nekik és mi nem?
 
A tévétársaságok ugyan beszámoltak a kivégzésről, de „szemérmesen” kihagyták a (szerintük) nem elég szalonképes pillanatokat. Van-e értelme az ilyen cenzúrának, amikor a weben, vagy akár mobil videón is pillanatok alatt elérhetők az eredeti, vágatlan felvételek? Nem kellene-e a nézőkre bízni, hogy eldöntsék, mit akarnak látni?  (A videómegosztók és a keresők statisztikái azt mutatják, hogy nagyon sokan kíváncsiak a nyers valóságra.)

A Greenslade blog egyik hozzászólója szerint a hagyományos médiától éppen azt várják a nézők, hogy előzetesen szűrt anyagot adjanak a közönségnek. (Éppen ez különbözteti meg őket a bulvármédiától.) Valóban így lenne?

A dilemma nem teljesen új. Korábban a lefejezett túszokról készült felvételeket is vágott állapotban mutatta be a hagyományos média, miközben teljes terjedelmükben eérhetők voltak a weben. Míg azonban azok a videók csak kisebb, nehezebben (?) elérhető oldalakon bukkantak fel, Szaddám akasztásának teljes felvétele a legnagyobb webhelyeken is megjelent. A szerkesztők azzal védekeznek, hogy jobb „ellenőrzött körülmények” között, magyarázatokkal ellátva megjelentetni ezeket a videókat, mint hagyni, hogy a „kontextusból kiragadva” videómegosztókon nézegessék azokat az emberek. Valóban elvi kérdésekről folyik a vita, vagy csak a nagyobb látogatottságért folyik a harc?

Nehéz döntések. Talán a legjobb volna a nagyvárosok főterén újra bevezetni a nyilvános kivégzéseket. Úgy tűnik, igény volna rá.

Adalék:

A Wordbog bejegyzése.