Miközben rengetegen - egyre többen - azon törik magukat, hogy láthatók legyenek a keresők (leginkább a Google és a Yahoo) számára, egyes kiadók az szeretnék, ha kiadványaik részben, vagy egészben "láthatatlanná" válhatnának . Ezek a kiadók fájlalják, hogy keresőrobotok bárhova, bármilyen mélységben behatolhatnak anyagaikba. (A francia AFP hírügynökség és a belga lapkiadók konzorciuma az elmúlt évben hangos fenyegtőzés után valamilyen peren kívüli megállapodást is kisajtolt a Google-ból.)

Egy főképp európai kiadókból álló tömörülés hosszabb vajúdás után most elfogadta az Automated Content Access Protocolt. Ez tulajdonképpen egy olyan, a weboldalakba beépített, belső tiltólista, ami a robotoknak megmondja, hogy mit nem szabad nézegetniük. A dolog érdekessége, hogy az ACAP a robotok behatolását nem akadályozza meg, inkább olyan, mint egy "tilos a bemenet" tábla. Persze, ha a keresők ezt figyelmen kívül hagyják, egy esetleges perben nyilván romlik a pozíciójuk.

Az ACAP protokoll bevezetésével a persze egyáltalán nem zárul le a keresés és a hírgyűjtés jogáról folyó régi vita. Sőt, inkább újabb lendületet kap. Egyes kiadók képtelenek belátni, hogy az információk birtoklásának és adagolásának régi, korábban jól bevált modellje az interneten nem alkalmazható. Nem azon dolgoznak, hogy reálís alternatívákat keressenek, alkalmazkodjanak az internetes tartalomfgyasztási-elosztási szokásokhoz, megpróbálják valamelyest kiegyensúlyozni a Google nyomasztó dominanciáját, hanem egyedüli megoldást a Google korlátozásában látnak. Az innováció és a megújulás helyett a sértődött hadakozás, a széllel szembe pisálás a zeneiparnak sem jött be. Meggygőződésem, hogy a kiadók is csak idejüket vesztegetik a keresők elleni harccal.

Adalékok:

A World Association of Newspapers közleménye
A Washington Post cikke
Mikor nem kereső a kereső A Society of Computers and Law cikke