Bár a legtöbb bérlő már korábban beköltözött, hivatalosan csak a múlt héten nyílt meg a New York Times Building, a Renzo Piano sztárépítész tervezte 52 emeletes felhőkarcoló. A korábbi terveknek megfelelően végre egy helyre költözhetett a nyomtatott lap és a nytimes.com szerkesztősége. A megnyitó alkalmából kiadott közlemény a 21. századi építészeti megoldásokról és a környezettudatos megoldásokról zeng ódákat és természetesen nem említi, hogy azokat a bírálatokat, amiket a New York Times Company a megalomán beruházásért korábban begyűjtött.

A lap vezetőinek korábbi nyilatkozataiból kiderült, hogy az összeköltözés ugyan fontos lépés, a print is az online kiadás folyamatosan közelít egymás felé, de szó sincs a teljes és az azonnali szerkesztőségi integrációról.

A New York Times Company honlapján megjelentetett kissé propagandisztikus videó annak ellenére érdekes, hogy nagyon is megkomponált a színfalak mögé történő "spontán" bepillantás. Érdekes, hogy miközben egyes irodaépítészek az egyterű irodák, és a cipősdoboz-munkahelyek divatjának végéről beszélnek a képeken egyterű irodát és cipősdoboz-munkahelyeket láthatunk. Még érdekesebb a videón látható lapindító értekezlet. Nem a tartalma - azt nyilván meghatározta a kamera jelenléte - hanem a módja. A szerkesztőség közepén, íróasztal-barikádokkal elválasztva tanácskoznak az újságírók. Egy vagyonokért megtervezett, 100 százalékosan a munkafolyamatokhoz illesztett szerkesztőségben nem sikerült valami jobbat kitalálni? Vagy esetleg az értekezletek hosszát próbálják eleve szabályozni azzal, hogy nem lehet leülni?