Oh, oh,
moziba visz el,

megnézem majd még egyszer,

mert a film is érdekel.
(Népszerű sláger a '60-as évekből)

"Elvégeztem egy gyorsolvasás tanfolyamot.
Utána elolvastam a Háború és békét.
Oroszországban játszódik."
(Pontatlan idézet Woody Allentől)

Elolvastam a Wikinómiát. Arról szól, hogyan lehetne végre igazából megvalósítani a szocializmust. Woody Allennel ellentétben én nem gyorsolvasással rágtam magam át a könyvön, vagyis még azt is elmondhatom, hogy a szerzők (Don Tapscott és Antony D. Wiliams) szerint mindez a Linux fejlesztésben és a Wikipedia szerkesztésben bevált módszeren, az egyenrangúak együttműködésén alapulva történne.

A Wikinómia (eredetiben Wikinomics) jól hangzó, de megtévesztő cím. Sokan azt hiszik, hogy a Wikipédiáról szól, pedig azzal csak egy rövidke rész foglalkozik a könyvben. A Wikipédia és a Linux valójában csak kiindulópont. Innen startolva, a gyógyszerkutatástól a motorkerékpár gyártásig számos területet érintve győzködnek róla a szerzők, hogy a multinacionális vállalatokon alapuló kapitalizmus ideje lejárt és csak azoknak a vállalatoknak van esélye a túlélésre, amelyek a globális együttműködés modelljét alkalmazzák.

A könyv nem a bennfentes közönségnek szól, vagyis nem azoknak, akik webkettes alkalmazásokkal kelnek és fekszenek. Inkább azoknak az üzletembereknek, akik a BusinessWeekben, vagy az Economistban is szívesen elolvassák az új stratégiákkal foglalkozó írásokat. (Nyilván nekik is köszönhető, hogy a könyv hosszú ideig szerepelt ilyen-olyan sikerlistákon.)

A Wikinómiában szó esik azokról a webes szolgáltatásokról, platformokról, amiket a felhasználók által bevitt tartalmak működtetnek. Amíg a flickr, del.icio.us, a YouTube ingyen biztosított felültetet ahhoz, hogy a felhasználók megosszák egymással tartalmaikat, addig minden rendben volt (még némi reklámot is elnéztünk nekik). De mi történt akkor, amikor egyszer csak sok-sok pénzért eladták a szolgáltatást a Google-nak, vagy a Yahoonak? (Hogy átélhessük a problémát nem kell már Amerikáig mennünk, hiszen ugyanez a kérdés merült fel az iWiW eladásakor is). Mi ingyen dolgoztunk, hogy aztán valaki egy szép kerek összeget kaszáljon ezért? Kié az ingyenes szolgáltatásokba bevitt tartalom? Kell-e visszajuttatni valamit a felhasználóknak?

Sokan, sokféleképpen leírták már, miért kell ingyenesnek lennie a webes tartalomnak és hogyan terjeszthető ki ez a weben túlra is. Arról is sokan írtak már, hogy működik a weben létrejött "gift economy" (ajándékgazdaság), hogy mindenki képességei és igényei szerint rak be és vesz ki információkat. (Lényegében ez a Megvalósult Kommunizmus.)

G. mesélte, hogy valamikor a '60-as évek elején B. közgazdász előadásán járt, ahol arról volt szó, hogy majd a kommunizmusban mindenki annyit vesz ki a közösből, amennyit akar. Erre felállt egy nő és megkérdezte, hogy akkor lehet-e neki 3 bundája? B. erre kihívta a pódiumra és megkérte, hogy vetkőzzön le meztelenre. A nő persze nem akart vetkőzni. B. megkérdezte, hogy miért nem, mire a nő azt válaszolta, hogy szégyelli magát.
"Na látja, ezért nem venne el a kommunizmusban 3 bundát!" - válaszolta B.

Ma, 40 évvel később már nem nehéz olyan embereket találni, akik egy nyilvános vetkőzésnél lényegesen megalázóbb helyzeteket is önként felvállalnak. A kommunizmus elnapolva. A bundákról beszélni is nevetséges.