Jövő szerdán ( november 21-én) az Alexandra kávézóban lesz a Wikinómia (leánykori nevén Wikinomics) című könyv hivatalos bemutatója.

A könyvről, illetve a könyv ürügyén a meghívott vendégek:

mondanak majd okosakat. A beszélgetés én moderálom.

Most tehát gyorsan el kell olvasni a könyvet, ami ugyan szerepelt a  magamévá teendő olvasmányok listáján, de most hirtelen az első helyre ugrott.

Még csak az első fejezetnél tartok, de máris az az érzésem, hogy fontos könyv, érdekes könyv, feltétlenül el kell olvasni, de nem fogom szeretni. Nem tetszik, hogy a szerzők folyamatosan, erőszakosan azt sulykolják: a jövő kizárólag az együttműködésen alapuló vállakozásoké. Szerintem az együttműködésen alapuló modellek új szemléletet, új megoldásokat hoznak, de nem hiszem, hogy ez egy minden területen alkalmazható, biztos recept lenne. (Ez semmivel sem csökkenti az így működő, sikeres megoldások értékét.)

Az első komolyabb kiábrándulás akkor ért, amikor a szerzők  arról a területről írtak, amiről alaposabb ismereteim vannak: a médiáról. A könyv állításaival szemben ugyanis itt még erősen kísérleti jelleggel működget csak a kollektív tartalomgyártás. A szerzők által emlegetett Current TV például nagyon ügyes kezdeményezés, de körülbelül úgy alternatívája az igazi hírtévéknek, mint Virtus az Indexnek.  A crowdsourcing médiában való alkalmazásában talán még a New Assignment jutott a legmesszebbre, de még ők maguk is meglehetős óvatossággal írnak eddigi eredményeikről. (Ez viszonylag friss történet, ezért erről az angolul  tavaly kiadott könyvben nem eshetett szó.)

Ha a média esetében ennyire kiszínezték a dolgot, bízhatok-e abban, hogy a többi, számomra kevésbé ismert területekről  túlzások nélkül írnak? Saját lelkesedésük ragadta el őket, vagy a téma jelentőségének felnagyításával a szerzők saját fontosságukat akarták növelni?

Azt hiszem ,a következő napokban még írni fogok a könyvről. A bemutatóra meg gyertek el!