Egyes vélemények szerint egy műfajnak az adott közeghez (platformhoz) való kötődését úgy lehet a legegyszerűbben megvizsgálni, hogy megpróbáljuk átvinni azt egy másik közegbe. Megél a Médiablog festményként? Nem hiszem. Megél tévéműsorként? Máris ásítok. Lehetne opera? Nagyon jó zeneszerző és brilliáns rendezés mellet is kétséges... (Könyvként viszont több blog is boldogult már.)

Egyes teoretikusok szerint a webes szövegeknek a hyperlink (vagyis a link) adja meg a különleges, csak a weben lehetséges dimenzióit Ezek a szövegek nem ültethetők veszteség nélkül papírra. (Más kérdés, hogy a weben is sok olyan szöveg olvasható, ami nem él ezzel a lehetőséggel.)

A online újságok megjelenése óta állandó vita tárgya, hogy léteznek-e önálló online műfajok? Én hajlamos vagyok arra, hogy még az online lapokban megjelenő, profik által írt blogokat is inkább publicisztikának vagy a tárcának lássam.

Igazi online műfajnak tartom viszont az alámondással kísért diasorozat. Korábbi "találmányaimat" most a Nytimes.com anyaga, a A Neigbourhood Apart: Bab-al-sheikh követi. Különös helyzet: A Times tudósítója, Karim Hilmi mutatja be szülőföldjét, Bagdad egy kerületét.

Néhány fotó - újak és régiek vegyesen, Hilmi magyarázó hangja, nagyon halk, mindig az adott képhez illeszkedő hangkulisszák. Hogyan lehet ennyire hatásos egy egyáltalán nem hatásvadász, mindössze 4 perces anyag?