RSS
A tegnapi Népszabadság címoldalán közölt egy helyreigazítást. Ebből megtudhattuk, hogy egy fél évvel ezelőtti, a Gyermekrák Alapítvánnyal foglalkozó cikkükben ismertetett tények közül számos "nem felel meg a valóságnak".
Most itt állunk kétségek között. Nem tudjuk, mit kell gondolnunk. Lehetséges, hogy a lap munkatársai megalapozatlan információk alapján gyanúsították meg az alapítványt? Vagy lehet, hogy a cikkben megírt esetek igazak, csak éppen bizonyítani nem tudta ezeket a lap? Nem is tudom, melyik a rosszabb. Ha tájékozatlanok, vagy ha balekok az újságírók?
A feltörekvő "amatőrökkel" szemben a "szakmát" védő hagyományos média legerősebb aduja a "fact checking", a szerkesztőségi munkának az a része, aminek során a publikálás előtt részletekbe menően ellenőrzik a legapróbb adatokat is. Vajon hogyan jut át egy ilyen cikk ezen a szűrőn? Hogyan hihetünk egy olyan lapnak, amelyik egy címlapsztorijának 4 alapvető állítását volt kénytelen visszavonni?
A helyreigazításokat a lapok valahol középen, alul szokták elrejteni. A címlapos megjelenés oka most nyilván az, hogy erre kötelezte őket az ítélet. Nagyon kínos. Ilyen esetben két út áll a lapvezetés előtt: Vagy erőteljesen fenéken billentik a cikk számunkra névtelen, de számukra nyilván ismert szerzőit, illetve a cikket átvevő szerkesztőt, vagy sürgősen jobb ügyvédek után néznek.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Azok a "bájos tények" |
Sajtóetika |
Hozzászólások
6 hozzászólás
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
A nyomtatott sajtóban megjelent valótlan állításokkal kapcsolatban az érintett fél felkéri a szerkesztőséget a valótlan állítás korrigálására.Gyakori eset, hogy a szerkesztőbizottság, vagy a főszerkesztő e kérésnek nem tesz eleget. Ilyenkor a sértett a bírósághoz fordul, helyreigazítást kérve. A bíróság kötelezi a nyomtatott sajtó szerkesztőségét a helyreigazításra, a szerkesztőség eleget tesz a bírósági végzésnek, határozatnak. Megjelenik a nyomtatott sajtóban a helyreigazítás, legtöbbször egy eldugott helyen, alig láthatóan. - A nyomtatott sajtóban megjelent valótlan állítás megjelenik az interneten is, pl. a sajtó honlapján. A sértett fél kéri a szerkesztőséget, hogy az interneten is tegye közzé a nyomtatott sajtóban megjelent helyreigazítást. A szerkesztőség, ill. főszerkesztő ismételten nem tesz eleget e kérésnek. Az érintett fél feladja a küzdelmet, nem kíván harcolni a továbbiakban igazáért.De ez jól van így ? A helyreigazítást elrendelő bírósági döntés csak a nyomtatott sajtóra vonatkozik ? Sok a kérdés,s nincs rá felelet!
kozoo: Annyira vagyok tájékozott, min egy átlagos újságolvasó. Balogh úr először népi hősként bukkant fel, aki a trehány orvosok ellenőrzése révén megmentette beteg gyerekét. Nyilván ez is a dolgok egyoldalú bemutatása, meg a másik véglet is, hogy Balogh a cinikus szélhámos, akinek csak a pénzek lenyúlása a fontos. A sajtó dolga lenne az igazság kiderítése, de ha egy cikk négy alapvető adta nem védhető, akkor elbizonytalanodik az ember. (Más történet az ÉS-é, akiket a "szőlőbánya" ügyében azért marasztalták el, mert nem volt bizonyítható, hogy egy összejövetel, ahol egy szervezet tagjai gyűltek össze valóban taggyűlés volt-e. )
Persze, tudom, nincsenek könnyű helyzetben a szerkesztőségek, az rázós ügyekben az informátorok ragaszkodnak a névtelenséghez, a bíróságon gyakran magukra maradnak az újságírók:(
Pollner, úgy látom, Te elég tájékozott vagy ebben az ügyben. De ha igy áll ez az alapitványi ügy, akkor pl. a rendőrség, vagy valami alapitványokat felügyelő- ellenőrző állami "izé" -- vajh miért nem vizsgálódik? Balogh úr eszerint igen jó kapcsolatokkal bir.
Nem akarom én védeni az egyre vacakabb Népszabi szerkesztőségét, de a tényfeltáró újságírást aligha ösztönzi, ha semmilyen tényfeltárásnak semmilyen következménye sincs. Legfeljebb az újságírót vegzálják miatta.
kozoo: Az ismert mondás ("Nem elég tisztességesnek lenni...") parafrázisával válaszolok: Nem elég gazembernek látszani, annak is kell lenni. Lehet, hogy Balogh úr - egyébként nem sajtó- hanem bűnügyi fotós volt - lenyúlt egy rakás alapítványi pénzt, de ezt az irigyek állításain kívül mással is bizonyítani kellene. Balogh már fia kezelése során is számos konfliktusba keveredett, az alapítvány elindításáig is sok haragost szerzett. Nem állítom, hogy ártatlan, de azt sem, hogy bűnös. Éppen azt várom a tényfeltáró újságírástól, hogy a segítsen a felszín mögé nézni. A megalapozatlan vádaskodást hagyják meg a bulvársajtónak.
A Gyerekrák Alapitvány- business-sel nemcsak a Népszabi foglalkozott. Nem tudom, más lapoknak is kellett-e helyreigazitást közölni. Mindenesetre bennem erősen megmaradt az a fotó, amit az Alapitvány nyugdijas sajtófotós tulajdonosának tekintélyesre sikeredett, körbebiztonságikamerázott villájáról közölt valamelyik lap, nem emlékszem melyik. Tulajdonképp cikket felesleges is volt mellé irni...
