Csak hápogtam, amikor D. azt mondta, hogy érdemes lenne Z.-t, a tehetséges zenészt befizetni a népszerű televíziós műsorba. Elképedésemet látva aztán ő lepődött meg tájékozatlanságomon. Rajtam kívül ugyanis mindenki tudta, melyik szerkesztőnél mekkora a tarifa Mindez valamikor a '80-es évek végén történt, az egypártrendszer és a  tévémonopólium idején, amikor a kereskedelmi televíziózásról idehaza hírből is csak kevesen ismerték.

A rendszerváltás után aztán megszűntek ezek a piti zsebbizniszek és teljesen elfogadottá vált, hogy az MTV munkatársai az MTV helyiségeiben, az MTV eszközeivel saját produkciós cégeket működtessenek, hogy aztán piaci áron értékesítsék produkcióikat – az MTV-nek.

Ismerős történetek?Akkor most mit tátod a szád, amikor azt olvasod, hogy a fővárosi közműcégek  csak úgy kerülhettek be a Napkletébe (igen, a „közszolgálati” tévében sugárzott műsorba), hogy előtte tejeltek Gyárfás Tamás producernek.   A hvg.hu most még csak a közműcégekről írt, de elég nehéz elhinni, hogy csupán nekik kellett leszurkolniuk a „helypénzt”.

Köztudott, hogy sokkal értékesebb a médiában„igazi tartalomként”, mint hirdetésként, vagy fizetett „rekláminterjúként” megjelenni. Normális országok normális médiájában nagyon szigorúan elválik a szerkesztett tartalom és a reklám.  A hazai média pedig készségesen kiszolgálja ezeket az igényeket. Sok szerkesztőségeben ez a  napi gyakorlat része. Tőlük az önszabályzó etikai kódex nagyjából ugyanolyan távolságra van, mint a rekláminterjúkat készítő riporter bére a CNN sztárriporterének a gázsijától.
 
A Napkelte esetében a hazai médiában tehát kirívónak nem nevezhető etikátlan magatartást  az teszi cifrábbá, hogy az erősen összefonódott a politikai elittel. A műsor lényege a politikusok szerepeltetése, úgy kell tehát viselkedni velük, hogy legközelebb is eljöjjenek – tudjuk, a magyar politikus sértődős fajta – a politikusoknak meg érdekük, hogy fenntartsanak egy műsort, ahonnan „fennforgás” esetén „üzenhetnek”. Innentől aztán nem lehet tudni, hogy a szegény közműcégek pumpolása  valóba az-e, aminek első pillantásra látszik.

Ez az egész a médiadagonya része, nem lehet úgy foglalkozni vele, hogy be ne sározódjon az ember. Rohanás vissza az angolszász online médiához!