Örök téma, az újságírás megmentésére sokan kínálnak biztos receptet Mivel a szakma kihalásával én is elveszteném kedvenc témámat, általában támogatom a megmentési kísérleteket. Ezért is akartam ismertetni az igen nagyra becsült Howard Owens Twelve things journalists can do to save journalism című, igen népszerű (sokak által hivatkozott-idézett -kommentált) írását is.
Nagyjából a szöveg feléig el is jutottam, de addigra elég ideges lettem. Végig olyasmiről volt szó, hogy az újságírónak meg kell tanulnia a HTML, PHP, JavaSript használatát, éjjel-nappal fényképeznie, videóznia kell, saját honlapot kell építenie, blogolnia kell, fel kell szerelnie magát a legokosabb okostelefonnal... Ez mind szép, ezek fontos ESZKÖZÖK, de mi van az újságírással??? Arról ugyanis egy szó sem esett, hogy mit kezdjen a szerencsétlen újságíró miután mindezen tudások birtokába jutott. (Ja, szerezzen egy jó állást!)
Azt meg kifejezetten viccesnek találtam, hogy Owens utolsó pontként Mark Briggs Journalism 2.0. túlélőkészletét ajánlja. Kezdhette volna ezzel...
hogy válság van. Mintha a boltos azért panaszkodna, hogy nem veszem a mellette lévő parkban szedett füvet
@ gabi: Én is olvastam a cikket. Legfeljebb annyit tehetek hozzá, hogy ahol az egyik szereplő fizet a szereplésért, ott nyilván a másik sem léphet fel ingyen... Mindennek semmi köze a médiához, ez a hazai politikai-gazdasági posvány része:(((
(A cifra történeteket ,meg ne fojtsd magadba!)
gabi
|
2007. október 8. 11:36
|
Egy link a főbérlődhöz: http://hvg.hu/itthon/20071008_gyarfas_tamas_stplusz_napkelte.aspx
Hát kedves Pollner, istókzicsi, hogy egy picit se akarlak bántani, de most akkor irj egy klassz elemzést arról, hogy a hazai média hányadik szintjén is áll a MAGYAR TELEVIZIÓ és mire is kényszerülnek ottan sztárműsorvezetők és szerkesztők? Gondolom persze nem Aczél Endre szervezi a hirdetést, de alighanem tudtára van adva, hogy azért az egymilláért cserébe ne szorongassa oly nagyon a Főkefét... És ezt hivják közszolgálati televiziózásnak Magyarországon. Mindenesetre gratula a hvg-hu-nak, hogy megirta!!!
Vannak persze ennél cifrább történetek is az "elsőszintű" média környékéről... de nem akarok én huhogó lenni.
@ Mária - critics - gabi: A hazai sajtónak több szintje van. Az u.n. vezető lapoknál dolgozó újságírók nem foglalkoznak hirdetésszervezéssel, de a "B" osztályban ez egyáltalán nem ritkaság. A helyi média sűrűjében meg olyan dolgok történnek, amikről nekünk itt, Bp-n fogalmunk sincs. (Nemrégiben egy "vidéki" rádió vezetőjének a rémtörténeteit volt alkalmam hallani. Sokat próbált ember, dolgozott már mindenütt, kevés dolgon lepődik meg...de amiket elmesélt, az elképesztő.)
Pierre
|
2007. október 5. 11:35
|
gabi: azért szerencsére nem ennyire rossz a helyzet.
Jómagam is rengeteget járok vidékre, és abban egyetértek, hogy internet kávézókból nem túl sok van (bár egyre több helyen: gyorséttermekben, kávéházakban, stb. lehet - pénzért - netezni), de ha nem is mobil internettel, de egy laptoppal azért szinte mindenütt lehet - sokszor ingyenes - hotspotokat találni. Még kisebb településeken is...
gabi
|
2007. október 5. 10:21
|
Critics: Én azt hiszem, Te nem ismered a magyar sajtó valóságát. Abban ugyanis az újságírók jelentős része dolgozik oly körülmények között, hogy hirdetést-szponzort-pénzt is muszáj szereznie. Sajna más az elmélet és más a gyakorlat.
gabi
|
2007. október 5. 10:19
|
Mária: Az Axel Springer napilapjai többségükben megyei napilapok. Olvasóközönségük csekélyke része van olyan anyagi helyzetben, hogy szélessávú internetelőfizetése lenne-lehetne. Ez a magyar valóság. Rendszeres megyeilapolvasóként pedig meg kell állapitanom, hogy időnként több benne a "nem-MTI" anyag, szóval az eredeti újságírói termék, mint a Népszabiban... Épp emiatt én is sajnálom, hogy nem teszik fel tartalmukat a netre.
Egyébként rendszeres vidékre járóként azzal is szembesülnöm kellett, hogy nagyon küzdelmesen vagy sehogyse tudok interneteléréshez jutni. A mobilos szélessávú drága izék térereje még csak kevés helyen érhető el, és drága is az előfizetés mondjuk hétvégi vidéki utakon való internetezés érdekében. Internetkávézók gyakorlatilag nincsenek, postán, vasútállomáson, újságkioszkban stb. nincs internetelérés, a sokat reklámozott és államilag pénzelt ingyenes e-Magyarország -pontok pedig olyan helyeken működnek - pl. könyvesbolt, kórház, iskola, egyházi iroda stb., amelyek pl. hétvégén és este zárva vannak, és egy megyei városban mindössze 3-4 van belőlük, falun egy darab se, és ahol van, ott sorba állnak előtte, és 5 percben maximálták az egy ember által internetezhető időt. Szóval ha én egy vidéki kiránduláson le akarom kérdezni az emailjeimet, mondjuk úgy, hogy nem hurcolok laptopot, és nincs drága GPRS előfizetésem, az gakorlatilag kivitelezhetetlen. Namármost ehhez a helyzethez kell viszonyitani a megyei napilapok internetes honlapjainak létét és milyenségét is...
Minden erejükkel azon legyenek, hogy el tudják adni a reklámhelyeket."
Ez nem az ő dolguk, hanem a marketingeseké.
"És a nagy lelkesedésükben nem gondolnak arra, hogy magát a lapot is 'el kellene adni'"
Ez szintén nem az ő dolguk. Ilyeneken filozniuk a tulajdonosoknak/vezetőknek kell, nem az egyszeri ujságírónak.
Mária
|
2007. október 5. 09:41
|
Van még hagyományos értelemben újságnak (napilapnak) nevezhető kiadvány? Vannak még hagyományos értelemben újságírónak nevezhető médiamunkások?
Én úgy látom, bár semennyire sem vagyok benne ebben a szakmában, hogy a mai "újságírás" nem másról szól, mint a hirdetésszervezésről. Írni inkább ne írjanak semmit a munkások, mert abból még baj lehet. Megkapják naponta az előre összeállított konzervet.
Minden erejükkel azon legyenek, hogy el tudják adni a reklámhelyeket. És a nagy lelkesedésükben nem gondolnak arra, hogy magát a lapot is "el kellene adni" vagyis, olyan tartalommal kellene teleírni, ami érdekli az olvasókat. Akiket ugye az ügyesen értékesített reklámhelyeken virító reklámokkal céloznának meg egyébként...
Fényévekre vannak a magyar újságírók attól, hogy bármi közük is legyen a webes megjelenéshez. HTML? Ugyan. Blog? Minek. Fórum? Na neee... Hozzászólási lehetőség az írásokhoz? Ördögtől való gondolat... egyébként is csak a munka lenne vele.
Legutóbb éppen az Axel-Springerhez tartozó napilapok honlapjain képedtem el. De a nyomtatott napilapjaikon és azok tartalmán ugyanúgy el lehet képedni...
Amíg ezt a minden napilapjuknál kötelezően erőltetett honlapnak nevezett xart egy az egyben ki nem vágják a szemétre, addig nincs értelme beszélni HTML-ről, blogról, fórumról - egyáltalán: újságírásról...
Jano
|
2007. október 5. 01:52
|
Ha ugyanazokból a hirekbol dolgoznak az oldalak es meg hasonlo a kialakitasuk is, akkor abban versenyezhetnének, hogy ki tudja jobban testreszabni kit milyen hir erdekelhet.
gabi
|
2007. október 4. 23:08
|
Irógépet összeszerelni se kellett megtanulni. Elég volt, ha gépelni tudott az ember meg szalagot cserélni.
Valahogy az egész újságírásból a "tartalomelőállítás" - azaz a "szellemi termék" -rész hiányzik már most is a legjobban. Attól, hogy 893 különböző honlapon olvashatom el ugyanazokat az MTI hireket, nem lesz gazdagabb a web.
Jano
|
2007. október 4. 21:45
|
Egy ujságiró ne tanuljon meg PHP, JS-t. Max az alap HTML-t.
RSS 