Nem akarok senkit sem riogatni, de indult egy újabb hazai internetes közösségi háló, a Mutasd.be
Sokadik belépője a piacnak, de attól más, mint a többi háló, hogy itt nemcsak saját magad fényezed a profiloldaladon, de a barátaid is írnak rólad bemutatást. Ez persze nem afféle véresen komoly dolog, mint a bizniszvilágot célzó LinkedIn referenciái, hiszen a Mutasd.be elsősorban a tiniket veszi célba.

Némi hezitálás után 2 éve én is beléptem az iWiWbe (és némi hezitálás után még nem léptem ki), ott vagyok a LinkedIn-en is és kíváncsiságból körülnéztem a Facebookon is. (Közben vissza is utasítottam néhány újabb hálózatból érkező meghívást.) Viszonylag szerencsés helyzetben vagyok, mert azzal áltathatom magam, hogy ez nálam amolyan kötelező tanulmányi kirándulás. De Te, akinek nem kell írnod róla,  miért töltöd az idődet azzal, hogy feliratkozol, gondozod a profilodat, keresed az ismerősöket?

A különböző cikkeket, tanulmányokat olvasgatva úgy látom, hogy a szórakozó tinédzserek mellett egyre többen hisznek abban, hogy a közösségi hálózatok segítségével átléphetik a bűvös Dunbar-számot (kb. 150 ember, akikkel képesek stabli kapcsolatot fenntartani), kitágíthatják valóban hasznos, működő kapcsolati hálójukat. Egyesek már nem is az ebből származó „kompetitív versenyelőnyre” hivatkoznak, hanem szinte vallásos meggyőződéssel hisznek benne, hogy esély sincs a túlélésnek (elsősorban a szakmai-üzleti túlélésről van szó) a közösségi hálók hatékony használata nélkül. (Ne kezdj most vadul embereket bejelölni az iWiW-en, részben mert erre a szinte teljesen nyitott, ezért a biztonság minimumát sem nyújtó hálózatra szinte semmifél ismert  törvény nem érvényes, részben meg azért, mert igazából nem annyira az érdekes, hogy te kiket ismersz, hanem hogy téged ki ismer!)

El tudod képzelni, hogy hazai üzleti partneredet egy közösségi hálón kéred meg arra, hogy mutasson be egy ismerősének? Kérnél ilyen módon referenciákat? Tennél fel szakmai kérdéseket a hálózaton talált szakértőknek? Néha az az érzésem, hogy a mi kultúránkban elfogadottabb idióta képeket mutogatni magunkról az iWiWen, mint „hivatalos énünknek” akár a  csücskét is megmutatni valamilyen „komoly” közösségi hálón. (Természetesen nem a webmunkások és egyéb megszállottak  szűk köréről van szó, akik valamennyi hálózaton jelen vannak.)

Adalék ( + kicsit loptam is belőle):

Survival Guide: Online Social Networking"