Nem is tagadom, az irigye vagyok. György Péter egyéb képességei mellett kitűnően tud igen bonyolultan megfogalmazni egyébként egyszerű dolgokat. A Népszabadságban megjelent A be nem váltott ígéret  című cikkében 5000 karaktert meghaladó terjedelemben vezeti le, hogyan változtatták meg a médiagazdaságot és média civil kontrollját az új technológiák. ( Gy.P. mellesleg igen ügyesen beépítette gondolatfolyamába a bukaresti tévé ostromát is, ami mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény. Posztmodern megoldás - mondhatnán Gy.P. kedvenc kifejezésével.)

Érzésem szerint mindez puszta bevezető, aminek egyedüli lényege, hogy lehessen néhányat rúgni a legújabb médiaszabályzási bénázáson. A lényeg a cikk második részében olvasható:

„Nem arról van szó, hogy ne lennének meg részben ugyanazok a független kezdeményezések, amelyek a világ számos országában létrejöttek. Az alternatív new media azonban máig nem keltette fel a magyar társadalmi, jogi, üzleti nyilvánosság érdeklődését. Azaz számos, világszerte a mainstream kultúrához tartozó jelenség, ha létezik is magyarul, mintha nem lenne, s gyakran, ami van, az valóban hagy kivetnivalót maga után”

Itt hevesen bólogatok. Szerintem is komoly a hazai média elmaradása az egykori „alternatív new media” bizonyos elemeinek az integrálásában. Zavarba ejt viszont a következő szakasz:

„Tulajdonképp a fél kezünkön meg tudjuk számlálni azokat a kezdeményezéseket, amelyek nem csupán "felteszik a hálóra" a nyomtatott kultúra egyes dokumentumait, hanem alkotó módon használják az egyidejűség, illetve nyitott archívumok világának, a linkek teremtette szabadságnak a kulturális logikáját. A politikai filozófiával foglalkozó Bence György alapította Metazint, a Literát említhetem olyan virtuális intézményként, amely lassan-lassan elfoglalta helyét a magyar nyilvánosság new medián túlmutató szerkezetében is. Sokkal zavarba ejtőbbnek tartom, hogy az online magazinok vagy a létükért küzdenek, mint a figyelemre méltó Hírszerző, vagy egész egyszerűen belerohadtak a magyar bulvármédia világába. Az Index morális összeomlása ezért is különösen fájdalmas: hiszen rossz látni, hogy olyan nagy tehetségű újságírók, mint Tóta W. Árpád, éppolyan tájékozatlanok a nagyvilág dolgaiban, mint amilyen élesen, metsző gúnnyal fogalmaznak a honi ügyekben. De sem az Index, sem az Origo nem voltak képesek arra, hogy leváljanak a magyar nyilvánosság abszurd kánonjáról, és mindenféle kreativitás nélkül tükrözik a politikai pártok által diktált világképet, illetve próbálnak több figyelmet kivívni a celeb üzletágban.” (Meglepő módon Gy.P. sincs azok között, akik „alkotó módon használják az egyidejűség, illetve nyitott archívumok világát, a linkek teremtette szabadságát, kulturális logikáját." Sehol egy saját weboldal, blog.

Én is fájlalom, hogy kevés a hazai szakmai- és tudományos blog, ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy éppen a teljesen szigetszerűen működő, a  hozzászólásokat nem  támogató Metazin lenne a követendő példa. A Hírszerző online magazinként való besorolása ugyanolyan érthetetlen, mint a Tóta W. tájékozatlansága miatti sirám. (Vagy tényleg Tóta bunkósága lenne az oka minden bajunknak?)

Az egyébéként igen körülményesen fogalmazó György Péter röviden lmegírta a nyomtatott és az online média közti különbséget is. „…két dolgot jelölhetünk meg: egyrészt a nyomdafestéket nem tűrő szavak áradatát, másrészt - ami a blogospherát illeti - a ressentiment, a rosszkedv, irigység, indulatos tudatlanság gátlástalanságát”

Köszönjük, kedves György Péter, most mát mindent tudunk!


Adalék:

Felbuzog a rosszindulat (Egy elefánt feljegyzései)